Marsall László

Özvegyember téli csalogatója

Ne legyen már
morcos-nyanyás
bő hacukás
elparázsló hótt faszén
kinn hó-börcös fűbak-torsás
tüskös utam közepén

Dobja le a
racka-ruvát
eltakarós kabla-cuhát
kibizserdüljön a ház
tisztelje a fűtött bubát
üstös tűzhely bundás zugát
hol Morkoláb gurguláz

Burrog is már
lábas kotla
a rákosi hótta óta
hogy langomat hergelem
nincs oly ürdüng hogy letojja
tört üveggel karistolja
otthonom és termetem

Ne legyél már
sehogyanos
azideig ideoson
bütykös orrú bakegér
vacsorálunk omótosan
aztán ami belefér

A frigid matematika-tanárnő

                                                                                              (férjéhez)

Ma négyzetes vagyok és nem köbös,
téres Uramra titkon köpdösök,
hogy lapos lesz mint síkbeli idom.
Most közelítem (+x) vonalon,
hogy lineáris lesz a fogsora,
mint pozitív Rac. számok pontsora.
Nincs testes úr, hát szűkül is a gond,
origó leszek én is: nullapont.

Őz ugat az emberi tápcsatornából

Sült őz vagyok az éticsigás tálban,
de míg új-uras szájak eldarálnak,
s nyáluk felold, gyomrukban öblögök,
a vékonybelük finom szőrcsuhája,
s vastagbelük perisztaltikája
csócsáján magamban hörrögök,

egy el nem vágott csontocskám kinyúlván
épp eléri a vakbél-féregnyúlványt,
alulról hallom: „iií! khokálnom
kell!” – „Az őzbe nadragulyát tettek!
Vigyázz, a szakács itt izeg megetted!”
Kipatázok egy bélvégi pókhálón.

 

Enigma-virág

 

            Ö

       l         r

    e      V      ö

       v         k

            É

 

ó-gang  F  alzug

  málló  A  mesze

         a  L  á

 

          írTad

  k         E          d

    e       M      e

       r    E    s

            T

            Ő