Kortárs

KÜSZKÖDTEM eddig - okosan? bután? - / Irgalmas hősként, ahogy lehetett. / És mit értem el? Nem sokat, csupán / csak azt, hogy bámulhassatok vagy féltsetek, / mint kötéltáncost, aki selyemszálon / lépked, rúddal, egy bányató fölött. / De ennek vége! Nincs több mutatványom, / s a homlokom, mely folyton gyöngyözött, / mostantól kezdve nagy szelekbe vágyik, / hogy ott időzzön, lebegjen, ahol / rangrejtve, titkon Isten is tanyázik, / s körülsuhogja csöndes tériszony.

Tartalomjegyzék: