Szakács Eszter

Rovarirtás, telehold

Már egész könnyen megy a gyilkolás.
Agyoncsap három-négy szúnyogot is nappal.
Eszébe jut a tegnapi előadás.
Kamaradarab, a súgólyukban Freuddal.

Persze, Ő vitte a prímet megint.
Zümmögve. Most is látja, ahogy rátekint:
hűvös mérlegelés, csipetnyi élvezet.
Telehold a párás pohár vize felett.

De nem hagyja. Felllázad. Öl, ha kell.
Mától mindenféle zümmögésre felel.
És nem fogja a függönyt behúzni azért se.
Mintha tudna aludni holdat nézve.

Jó lenne belakni magam

Jó lenne belakni már lassan magam
Otthonossá tenni otthontalanságom
Ez tudását jelentse tudás ha van
Annak ahogy elönt a tenger az álom

Túlontúl sokáig terveztetik minden
Utazás lakáscsere beszéd az isten
Úgy lesz örök és nem hull a semmibe
Ha nem történik meg soha semmi se

Ne történjen hát csak emelkedjen mint a
Vízszint olyan fodrozatlanul simán
Legyen ágyam lámpám tapétámon minta
Töltse ki helyettem összes porcikám

S ha én nem tudok akkor lakjon ő bennem
Ahogy derengő dugós palackban szellem