Szöllősi Zoltán

Ki a magyar?

– Babits Mihállyal –

Újítások jelszavai zúgnak,
    s cselekedni valóban muszáj –
augusztus nagy csillagai hullnak:
    rongyos baka, lefokozott nyár.

Nem alszom, és nem is vagyok ébren,
    két véres rés kiherélt szemem,
célt veszít, de ajzott éberségem
    tartja nyilát feszült idegen.

Ezt a pompás és bölcs lomhaságot,
    mely ezer éven át megtartotta –
koszorúzzák homlokom Kárpátok,
    havuk olvad tört halántékomra.

Fa lombjáról levél hogyha pattan,
    falról hullana le sárga mész,
és kikéklik alóla kopottan,
    régi-régi meszelés, az ég.

Múltak őre lenni s ellenállni
    a rohanó világ áramlatainak –
Nyírségemet fogják akác gallyas fái,
    apám arcán a ráncok arcomat.