Kiss Benedek

Csavargó-ének

Csillag-szemekkel vagy barbár-vakon,
csak menni, menni, havon és napon,
mindig csak menni sugár-szabadon!

Arcod csalánnal veri ki a szél,
indák kötöznek, gáncsol a gyökér,
szemedbe szúr a sunyi falevél.

Azért is menni, sugár-szabadon!

Megkövült gnómok sakkot játszanak,
Van köztük polgár, párttitkár és pap,
lehetnél, mint ők, kisisten és rab…

Mégiscsak menni, sugár-szabadon!

Kövek kivérzik lábad, a szemed
porral köpik be a vagány szelek
– szorítsd markodba s őrizd a hited!

Tovább csak, menni sugár-szabadon!

Csillag-szemekkel vagy barbár-vakon
tovább csak, menni, havon és napon,
Földet görgetni lábaink alatt –

Földet görgetni sugár-szabadon!

(1962)

Kenyér és kés

Mért adtad nekem édes magad?
Lett volna belőlem falurossza!
Nem furdalna most az a tudat,
hogy mindenedből ki vagy fosztva.

Én éltem világom, te meg sirattál.
Szégyenít megadó asszony-szerelmed!
Elvettem mindent, amit csak adtál.
Életedért kéne végre perelned!

Föltárul lassanként tragédiánk:
ki szeret, kezében kenyér és kés van.
Sok kicsi kanálzaj, nagy megadás.
Ám abban még gyilkolóbb döfés van.

Vén Harpagon

Kedves, én most már föladom magam.
Kifosztód vagyok én, nem szerelmed.
Szívtam, mint virágról szí boldogan
mézet a méhecske, gazdag szerelmed.

Kedves, a mi nyarunk már odavan.
Én dúskálok mégis illatod mellett.
Mit az ősz? Mit a tél? Szürkéll hajam,
ám csipkebogyóként is szép a melled.

Kedves, a buszon ha nagy tömeg van,
s mellettem szorongsz, én úgy ölellek,
mint kincsesládáját vén Harpagon,
s apadó nedveim meg-megerednek.