Szentmihályi Szabó Péter

Új szemmel

Visszazuhantam az időben,
új szemmel nézek körül.
Tíz év harcokban eltelt,
s maradtunk „rendületlenül”.
Rendületlen? Nem igaz ez sem.
Sunyin, lassan megváltozott
a föld, a táj, a kor, éghajlat –
de már senkit nem átkozok.

Az idő tette ezt velünk,
a szennyes múlt vidám kísértete,
s nem mertem Istentől megkérdeni,
szőlőjében munkásnak kellek-e.
Visszazuhantam az időben,
csak magamban keresek hibát,
s Istent dicsérem, mikor látom,
megint V-alakban szállnak a vadlibák.