Szigeti Lajos

Temet a tél

Vízesés-mozgólépcső
torlódó jégtábláival beáll
a nagy idő-folyam.

Jégcsap a hőmérő
hízott higanyszála,
köröm alá szálka
szúr – a fagy,
fémtárgyak dérrozsdás villamossága
halálfejes feszültség alatt.

Hol a természet növésben megáll, a fák
puskatus ágakra szuronyt szegezve,
zárt alakzatban köd ellen vonulnak.
Jön bundás téli álom: fagyhalál,
léket vágva e város bordás flaszterén,
a hajléktalan csatornába bújna,
rétegesen öltözteti az ég – újságpapír,
havazó ívlámpák temetik hajnalig –
Emberek jönnek párakoszorúkkal,
szájukon szalagírás: „szép” halál.