Kortárs

HALOTT leszek, mint kottán a zene, / melynek mégsem szűnt meg az élete. / Megnyugtat, hogy kiszáradt csatazaj / a vérem, mint a feloldott vihar, / mely helyben, kedden délben, Bécs előtt / egy percre valóságnak öltözött. / Már soha semmi le nem intheti. / Csak megpihen, mert ez is jó neki.

(LÁSZLÓFFY ALADÁR)

Tartalomjegyzék: