1. Mikor otthon-
ról kilépek,
vacog csontom
közt a lélek.

2. Ki és minek
mint verődik:
vérzéshideg
rongytüdőig.

3. Ki és minek
már a tested,
miből annak
magad lested;

4. sorsod haladt,
és elvesztett,
hogy önutad
keresztezzed.

5. Isten az Úr,
Krisztus regnál:
fönn és alul
keresztútnál.

6. Aki  nem hisz
Máriának,
nem fia biz’
szentfiának.

7. Hitem tevé,
mit sem hittem:
adyzott vé-
lem az Isten.

8. Vagy nem is Ő,
csak az árnya,
volna idő
új csapásra.

9. Míg nem voltál,
micsináltál,
ha megholnál,
mivé válnál?

10. Anyádiglan,
lányodiglan –
csontodiglan
ez a hittan:

11. mássz föl csak a
májusfára:
az a haza
léthatára.

12. Mennyi más nép,
mennyi füstköd:
ünnepet lép
bele Pünkösd.

13. Hosszú úton
kő is állhat;
Boldog Asszony
könnye ráfagy.

14. Krisztustövis
hogyha zörren,
tél jön máris
elmenőben.

15. Penig minden
csak ezen túl,
amint Isten
keze rándul:

16. édes fiát
megáldani,
poklokra alá-
szállatni.

17. Kopott térdem
sok templomban,
hahogy érdem-
telen voltam,

18. de nincs visszhang,
mi feleljen,
hogy hamisan
énekeltem.

19. Rettentse a
végítélet,
kiben soha
nem lak lélek,

20. ki nem okul
keresztfánál:
Jézus az Úr,
Isten regnál..

21. Csak az múlhat,
ami kellett:
egy év alatt
két évezred.

22. Gyötrelemmel,
mint a másik:
Betlehemmel
Golgotáig.

23. Hol szögekre
rozsdáll vére.
Ki követte:
az a népe.

24. Fájhat így is
örömünnep:
magyarnak is
megvált minket.