Esti ima

Az esteledés elsimul tán,
nagyobb válságok véget értek:
Rómába ágyúzna a szultán,
monoxid feszülne a vérnek,

Seherezádék tündökölnek,
Schweitzer olt fehér orgonákat,
mohikán üzent a görögnek,
hogy minden kezdőképet ráhagy,

üstdobok biztatják a tankot,
Beethoven szállt be, hogy segítsen,
Bizáncban tépik a harangot,
hogy kézen fogjon már az Isten,

ahogy a méhész szokta ősszel,
Tolsztoj benéz az oroszokba…
Igazán. Tényleg. Mikor jössz el?
Nem megyünk egymással itt sokra.

Egy-két halált még elviselne,
a lábad elé visszaülne
az elme gőgös önszerelme,
de minden visszahull a fűbe,

és folyton este lesz a fűben,
hol oszloprendek, dómok, népek
egyre épebben, gyönyörűbben
összetöretnek s visszalépnek,

mert folyton este lesz olyankor,
mert folyton este lesz azonnal.
Mikor virrad reánk olyan kor,
mely meglep végre vigaszommal?

Kerékbetörő

Nem lázadok, nem lázadok,
már megtört Spartacus vagyok.
Csak kérdeznék, mert hallgatom,
mi jön a nyitott rádión.

Csukjátok be. A híreink
huzatot kavarnak megint,
az ilyen fájdalom fején
nem szivárog be a remény.

Nem érthető, nem érthető,
hogy mindig máshol az erő,
főleg máshol a kereket
mindig forgató szeretet.

Utaznak és őrölnek is,
és ugyanazzal ölnek is,
mégis mindennél kerekebb
a visszatérő szeretet.

Mely mind előbbre engedett,
a vesztőhelyen felszedett,
s mint ernyedt, vézna rongybabát
enged a lázadásnak át.

A menet

Kis menetünk a nap alatt.
Előttem egy űrlap halad:
én falábon, ő fanyelven
tesszük túl magunk az elven,
kitárván Beregnek, Ungnak
a sok ravasz rovatunkat.
Körbejáró kerge szentek,
honnan hová? Gyertek, gyertek…

Hős menetünk egy nap alatt
minden téren nagyot haladt:
Biharbátyról Alsógödre,
mögöttünk a Meszes gödre,
előttünk kis Bakony-polcok
pannonhalmozzák a dolgot.
Sejde, a mi korunk késett,
de mindent eszébe vésett…

Nagy menetünk. Sok nap alatt.
Lám csak. Ezerévet halad.
Bólintgattunk balra, jobbra,
tutajt törtünk a Marosra,
magunkat kaptárba vágva
Csákot nyitráltunk a Vágra,
Kőszegig hátrálva ruszkit
s pasát, jó pár Malinovszkit,
kiknek Bécsbe vízum kellett,
felfogtunk, kitárván mellet…

Vizsgálom a rubrikákat:
itt se láttak, ott se látnak.
– – – – – – – – – – – – – –
Elnézem kis menetünket.
Mitől látszik? Kinek tűnhet?
– – – – – – – – – – – – – – –
Fogoly Kárpátházy Szentek,
na most haza mit üzentek?…