A REGÉNYEM német kiadása azért lenne fontos, mert ha keveseknek is, hírt vinne a „másik Magyarországról”, amelyet a jelenbeli árnyéka elfed. De azt, hogy igazában mi az igazság odahaza, mi pusztult el a múltból, ami pusztulásra érett volt, mi került a helyébe, ami időszerűen jó, mi az, ami alapvetően rossz – ezt még otthon is nehéz lenne megállapítani, hát még idegenből, idegenben. Már Pilátus is a fejét vakarta, amikor válaszolni kellett, hogy „mi az igazság”…

(Márai Sándor)

CSIKI LÁSZLÓ: Három hajszál (elbeszélés)

LÁSZLÓFFY ALADÁR: Esti ima; Kerékbetörő; A menet (versek)

VASADI PÉTER: Csíksomlyó (vers)

HORÁNYI KÁROLY: Márai Sándor levelei Újváry Sándorhoz

DÖBRENTEI KORNÉL: Létrák (vers)

GÁL SÁNDOR: a reggel peremén; kétezer nyara; pengeélen (versek)

DÓKA PÉTER: Angyalka (novella)

SZÖLLŐSI ZOLTÁN: Irányi utca egy; Elsírtam, amit bírtam (versek)

ZSÁVOLYA ZOLTÁN: Örvény Traktus; Kozmopolita gyász (versek)

SOMOS BÉLA: Mégis felel (vers)

AMBRUS LAJOS: A „mértékadó személyiség” – Mészöly Miklós (1921–2001)