Kortárs

 

Bertók László

Olvad, odafagy

(1)

Tűvel szurkálja,

szitán át hullik a hó

zsibbadó tájra.

(2)

Nedves az orra,

levizel mindent, aztán

meg-megszagolja.

(3)

Üti a tálba,

hetek óta sehol a

tojás sárgája.

(4)

Olvad, odafagy.

Alacsony kályha mellől

süt a téli nap.

(5)

Koszos jégbordák.

Kifeszítve a mellek.

Csúszkál az ország.

(6)

A lengedező

lyukas lobogón néz át

egy havas fenyő.

(7)

Hófüggöny föl, le.

Tomboló tengert játszik

az udvar öble.

(8)

Ceruza? Papír?

Mit ér, ha a hóra a

rigó lába ír?

(9)

Gombot kötni rá,

eldugni a semmit az

árnyéka alá.