Bertók László
Olvad, odafagy (1) Tűvel szurkálja, szitán át hullik a hó zsibbadó tájra. (2) Nedves az orra, levizel mindent, aztán meg-megszagolja. (3) Üti a tálba, hetek óta sehol a tojás sárgája. (4) Olvad, odafagy. Alacsony kályha mellől süt a téli nap. (5) Koszos jégbordák. Kifeszítve a mellek. Csúszkál az ország. (6) A lengedező lyukas lobogón néz át egy havas fenyő. (7) Hófüggöny föl, le. Tomboló tengert játszik az udvar öble. (8) Ceruza? Papír? Mit ér, ha a hóra a rigó lába ír? (9) Gombot kötni rá, eldugni a semmit az árnyéka alá. |