A legjelenkoribb magyar irodalomban, úgy érzem, kiváló a franciasaláta, remek koktélok keverődnek, a pástétomok fűszerezése mesteri, szóval ínyencségekben világszámok kerülnek terítékre, ám ha teljes menüként próbálom fölfogni a kor irodalmát, a kenyérrel már baj van, megszáradt, itt-ott penészes is, a hús rágós, a bor megpimpósodott…

(Szilágyi István)

Tartalom

ÁGH ISTVÁN: Ballada; Téli vadászat; Elveszett ókuláré (versek)

HORVÁTH PÉTER: A kajári rém (elbeszélés)

GERGELY ÁGNES: A lejtő; A keresztút (versek)

MARSALL LÁSZLÓ: Öregember kalendáriuma; Egy várromra (versek)

FERDINANDY GYÖRGY: Pacsirta (novella)

BERTÓK LÁSZLÓ: Olvad, odafagy (vers)

DOMOKOS MÁTYÁS: Imbolygás WS körül

SÁNTA GÁBOR: Hová sorolható Fekete István prózája?

VASY GÉZA: Az érett költő – Kormos Istvánról

SÁRÁNDI JÓZSEF: Kockavetések (vers)

S. BENEDEK ANDRÁS: A szél átkot hoz (vers)

STARK TAMÁS: Magyarok szovjet kényszermunkatáborokban

Így éltünk Kárpátalján – Vezető szerkesztői szakvélemény Kovács Vilmos Holnap is élünk című regényéről; Kovács Vilmos levele a kiadóhoz (Kovács Vilmosné szül. Teke Éva bevezetőjével)

HATÁR GYŐZŐ: Ellenszenves igazság

KOLOZSVÁRI PAPP LÁSZLÓ: A végkiárusítás melankóliája

SZILÁGYI ISTVÁN: A Hollóidő viszontagságai (Szigethy András interjúja alapján)

SZÖLLŐSI ZOLTÁN: Ahol új nincsen; Hogy lehet; Lenni akar, erősebb nálam; Megint az ősz (versek)

DOBOZI ESZTER: Anteus panasza; „Kísérlet és kísértés” (versek)

CZIGÁNY LÓRÁNT: Emigráns sorsok – Iványi-Grünwald Béla

PÉTER LÁSZLÓ: Babits „legjobb szegedi barátja” – Kún József emlékezete

KÁNTOR LAJOS: Ligeti Ernő – és amit átélt

TŐZSÉR ÁRPÁD: Köbölkút és a többiek – Szlovák–magyar és magyar–szlovák nyelvi kölcsönhatások néhány szlovákiai magyar helynév történetében

LÁSZLÓFFY ALADÁR: Beder Tibor könyvének új kiadása elé

SÁRKÖZI MÁTYÁS: Dedikációk

SÁRKÖZY PÉTER: Egy nem „kánonizált” irodalomtörténész – Melczer Tibor, 1945–2001

EKLER ANDREA: Visszafelé, aztán újra elölről (Dobozi Eszter: Kettőztető)

HORVÁTH CSABA: Szénporos pegazus – szárnyas bányaló (Rott József: Szikár ember lelke)

LACKFI JÁNOS: Naplót élni