Öregember kalendáriuma

Elmúlt a Tél
meg a jövő tél is
a harmadik tél már
ha nem is tél de mégis

Elmúlt a Tavasz
a jövő tavasz is
a harmadik tavasz
víz-vásotta kavics

Elmúlt a Nyár
meg a jövő nyár is
a harmadik nyár már
pittyedt bugyelláris

Elmúlt az Ősz
meg a jövő ősz is
a harmadik ősz már
villám-kormos kőris

Elmúlt a Tél
jövő tél is elmúlt
a negyedik tél jár
az ötödik félmúlt

Elmúlt a Tavasz
jövő tavasz elmúlt
a hatodik tavasz
téllé bénult-bambult

Elmúlt a Nyár
jövő nyár is elmúlt
a hetedik nyár kár
bicskák éle tompul

Elmúlt az Ősz
jövő ősz is elmúlt
a nyolcadik ősz: nyár
félig megbolondult

Elmúlt már a Tél
jövő tél is elmúlt
kilencedik tél vár
a szív is elkondult

Elmúlt a Tavasz
jövő tavasz elmúlt
a tizedik tavasz…

Egy várromra

Csorba falai árnyékában
a kirándulók szétszórt papírcafatjait
fehér lepedékké rongyolja az eső.
Pinceszagú fekete fuvallat
gombák döghúsa átdereng
holdra vetett árnyéka
a napi kenyérnek.
Roncsolt koponyaforma
lópatanyom a csicsogó sárban
a búcsúzó csókjának emléke
fáklyafény.
Hallani eső cseperész
az óvakodó csigák tornyukba visszacsúsznak
laza vízfüggöny mögött barázdált arc
fekete száj odvában megrekedt szavak
„a gyerekre vigyázz… a gyerek…”
A remény távlata
s a letaszíttatás üressége között
egy szál pallón inog
a végek vitéze.
Kézintés hasít elmaradt kézfogást.
Végtelenített álom bukdácsol
a Pannon-tenger tarjagos felszínén.