Kockavetések

Akasztófahumor

Angyal István építésvezető búcsúszavai
társaihoz 1958. december elsején
a Kisfogházban:
Fiúk, fáj a fejem.
Megyek, kihúzatom.
Utóirat a cenzor tollából:
…kihúzni egy fejet s még
egy fejet, végül az Egész Fejezetet.

Geg(ecske)

…úgy vágom kupán
a kupám
hogy magam is
kupálódom talán…

A gályarabság ihlete

Rend és rendszerteremtés kényszerében élek
Öröm s örömtelenség eljegyzettjeként
Az írás gályapadja arra jó –
érezzem a szabad lelkek elégtételét

Kőgörgető

Kevesebbet végzek mint telne tőlem
Időzöm vakláló Időben

Jelfejtek (újbeszélül) s nézelődöm
egyre viszketegebb a bőröm

Izzó arcom érzi azt –
nem hívott senki s nem maraszt

Kószálok sehová-bilincselten
Gyülevész gyűl gyülekezetben

Jó lesz mielőbb továbbállnom
s egyedül ismét megpróbálnom

Ámulat

Milyen szép is ez a lány –
döbbentem ismét fenségedre
mikor kiléptél a ravatalozóból
Ahogy elvegyültél
a gyülekezet sötétjében
helyettem is sugároztál
siratván kedves Valakinket

Pótdobás

MozgóképKOCKA

Pergő rögzület
– másulásom –
Hányadik visszajátszás –
kapaszkodóm: világom