Deák Mór

Sanzon

Kezemben száraz ág az élet.
Tüskésedem, szálkásodom.
Eldobnám, s eldobni félek,
csak annál furcsább bánatom.
Új erdő nőtt föl, új vadon.

Ez az ág jutott, hát vittem.
Vittem zölden és szárazon.
Magasan hordtam örömömben,
csak annál furcsább bánatom.
Új erdő nőtt föl, új vadon.

Magasra fut az aljnövényzet.
Ág csapódik homlokomon.
A mi fáink ilyen csenevészek?
Csak annál furcsább bánatom.
Új erdő nőtt föl, új vadon.

Le kell törni a száraz ágat.
És nemcsak gondolom: tudom.
Ára van ennek a tudásnak,
csak annál furcsább bánatom.
Új erdő nőtt föl, új vadon.

Kezemben száraz ág az élet.
Tüskésedem, szálkásodom.
Eldobom, mindegy, hogy kié lett,
Új erdő nőtt föl, új vadon,
csak annál furcsább bánatom.

Csak annál furcsább bánatom.

 

 

Jönni, menni

2002. április 11.

megszületni szemérmesen
a világ észre se vegyen
lepkét űzni el nem fogva
fölnézni a virágokra
aludni csipkebokorban
amikor Isten szól onnan
meggyulladhat minden árnyék
álmomban sem kiabálnék
elszegődni másnaposnak
így is úgy is eltaposnak
s ha ki megken életfűvel
anyád legyen bármit művel
mikor mindent megfizettem
isten helyettem lesz isten
s elmenni úgy lábujjhegyen
a világ észre se vegyen

úgy elmenni lábujjhegyen
a világ észre se vegyen