Küzdelmünk keservesebb annál, amit Balassi Bálint idejében vívtak. A török hódoltság idejében mindenünk odaveszett, de lelkünk, nyelvünk, nemzeti mivoltunk a kontyos rablót nem érdekelte. Új hódoltságban mai magyarok személyi-közösségi létének utolsó mentsvárait ostromolják a végeken. Anyanyelvi bástyát, a nemzeti önazonosság tudatának minden védfalát. Magyartalanításban legjobb módszer a magyar lelkület irtása. A többségi nemzet iskoláiban. Jó indián a halott indián. Jó magyar az asszimilált magyar.

(Csoóri Sándor idézi Sütő Andrást)

Tartalom

SZILÁGYI ISTVÁN: Vörösmarty tér, 2002

DOMAHIDY ANDRÁS: Szülőföldem szép határa

SZEPESI ATTILA: Maszkabáli dal (vers)

CZIGÁNY ZOLTÁN: Alkonyat (elbeszélés)

KÁNYÁDI SÁNDOR: Kertünk végében (vers)

SZÖLLŐSI ZOLTÁN: Nem sírtunk; A kert; Bomlik a rózsa; Apánk halott (versek)

CSOÓRI SÁNDOR: Az utolsó remény – A hetvenöt éves Sütő Andrásnak; Ahogy egy kétfejű borjú – Cs. Szabó László ürügyén

SZAKOLCZAY LAJOS: Égő házban nem fésülködni kell, hanem tüzet oltani (Sütő András: Erdélyi változatlanságok)

MONOSTORI IMRE: A Németh László-centenárium néhány szellemi jelenségéről

GÖMÖRI GYÖRGY: Történet 1552-ből; Mezőkeresztes, avagy a józanság dicsérete (versek)