Jász Attila

Lehetséges változatok

VAN EGY SZAG, jellegzetes, gyerek-
korom óta az orromban van. Ha
vonaton utazom. Mondja valaki,
hogy az idő lineárisan működik.

Az időnek nincsen szaga, nem lineáris.
Én például nem öregszem. Naponta
belenézek, legalább egyszer, kény-
szerből a tükörbe, és látom, semmi

sem változott. Nem vagyok meglepődve,
tulajdonképpen ezt vártam. Nem is érzek
semmit harminchat éve már. A vonaton
a szagok, vagy a szag. Mert egységesnek

tűnik, mindig ugyanolyan. Vonatszag.




AZ ÉJSZAKA ÜRES KÉPERNYŐ, azt vetítesz bele,
amit akarsz. Végre álmodsz is, nem csak álmodozol.
Kinézel az ablakon, ismerős kisvárosi vasútállomás
megnyugtatóan gyér fényei fölött éppen most repül

valaki varázsszőnyegen. Intesz neki. Jó utat és vigyázz
magadra. Írjál. Hogy mindez talán valóság volt egykor.
A szobában éjszaka boszorkányok laktak, féltél tőlük.
Egyszer el akartad lopni széknek támasztott seprűiket.

Hátha akkor nem jönnek, nem tudnak visszajönni többet.
De lehet, hogy csak így emlékszel. Felkelsz, kimész
a konyhába, egy pohár víz, leülsz, bekapcsolod a tévét,
hangtalanul ugrálsz a csatornákon, majd kikapcsolod.

Nincsenek képek. Az éjszaka üres képernyő lesz ismét.

NEM FOGOK nosztalgiázni,
hetvenes évek meg minden.
Kihunyóban lévő vöröscsillag
és háborítatlannak tűnő

pártbirtok. Nem fogom
nosztalgiával mesélni
a gyerekeimnek. Mind-
ennek a gyerekkoromhoz

t.képpen semmi köze.
Nem is tudtam róla.
És nem vettem észre.
Két fáramászás és öt

békadobálás között.




VISSZAROHANOK gyerek-
korom fái közé, és hallom,
amint valaki, aki éppen nem
látszik, nagyon halkan számol.

Harmincnégy, harmincöt, har-
minchat. Megijedek, kirohanok
a fák közül. Állj, kiáltom, most
inkább játsszunk valami mást.

Nem akarom, hogy az évek
ilyen gyorsan múljanak. Hogy
aki bújt, aki nem, megyek.
Mondja, én meg próbálok

visszabújni gyorsan a fa mögé.