Kiss Dénes

Emlékpillanatok

Az eszemben anyám jár
s vele együtt az a nyár
melynek vége sose lett
Ragyog mindenek felett

Kukoricás – zölderdő
Fönt csak a nap nincs felhő
Csattan-huppan a kapa
Fáj az anyám dereka

Néha-néha föl is áll
Nézi fia mit csinál
A hangyákkal úgy bánik
mint egy irgalmas király

Aztán újra huppanás
kapapofa-villanás
Nem múlik el az a nyár
amelyben anyám kapál

Nem múlik el istenem
Bár túl van az egeken
Anyám s apám is szegény
nem több mint e költemény

Emlékek léke

Már csak az számít ha emlékezem
ahogy magamban voltam magam
a vanniság a lenniségre –
de kézenfogva még boldogan

Lubickolok úszom anyámban
méhe-vére ős-óceánban
lebegek élet-halál űrben
gyönyörű fájdalomban lábal lábam

Szememben bomba robban
minden aprócska fényatom
végigtombolja a mindenséget
pupillámban nagy az űrforgalom

Már csak az számít ha emlékszem
magamban bukfencezve hogyan éltem
Jól látható a kisebbedésem
De hogy nem nőttem föl – kié az érdem?