Lászlóffy Csaba

„A szó mögött fekete szakadék”

Boros Zoltánnak, a barátnak és hajdani évfolyamtársnak

Ami felbugyborékol, de már nem múlt,
ami kicsapódik – híg lúggá lanyhult;
a langyosokat sose köpi ki
az élet, kitaposott ér köti
egymással össze a megalkuvók
vérét. A maffia kakukkfiók,
csak plágium a gyilkoló korok
nem gén-, de érdekláncszemén. Vagyok
páncélba bújt szörny vagy cilinderes
útonálló, coltom, kardom veres –
a vér csak ráadás, mind bagatell;
fő a szerencse; é(ö)lni tudni kell!
Lovag, bankár, pártfőnök – egyre megy,
kit „lovaggá ütöttek”, a tömeg
hullámtörőként tol maga elé.
Igazság? Pfuj! Ítéletnap, olé!
Hullák sodródnak, hamu permetez…
Sok a duma. Támadj, ne védekezz.

2002. június 24.

*Orbán Ottó: Emberáldozat.