Léka Géza

Túlélted ezt is

Lám, túlélted ezt is –
nem lettél se gyarlóbb,
se gyengébb,

hiába csapott el Dél-Pest,
száműzött Zugló,
s hiába toloncol most Budára
hófúvás,
hózivatar,

már nem nyargalászol,

megállsz bátran a jégen,
sarkadat az Erzsébet híd
véknyába vágva,

és kivárod,
ma bizonyosan kivárod,
amíg az árnyék és a fény
síkos, rőt arcodon
térfelet cserél,

ám addig se sírsz te,
dehogyis zokogsz,
csak olvatag szemed sózza
szakadatlan a befagyott
Sajót,

süllőid,
siklóid örök szőttesét,
Püspökinél.

 

Égnek állt hajjal

Kerülgess, karácsony, kerülgess! –
fordítva is lehet még, talán.
Hitem csak néhány perce szűnt meg,
tüntető versem boncasztalán.

Hisz Jézuskát se láttam soha.
Anyám csak lelkét engedte be.
Megfojtott gyertyafüst-ostora,
Heródes bűze, lehellete.

Nekem csak Máriára tellett.
Üres barlangszáj volt a béke.
Térdepelek Bernadett mellett,
égnek állt hajjal, negyven éve.