ELNÉMULÁS. Már a színdarab címe is (ugyebár?) illik egy drámaírói életmű végére. Pláne, ha rászánnám magam, hogy nyomon kövessem a motívumok rejtett szálait, amelyek legelső emlékeimhez, szorongásaimhoz vezetnek. Szülővárosomba, amely épp születésem táján cserélt gazdát, ahogy akkoriban mondták: impériumot… Állunk az Úri utcán anyámmal, a Fehérpapok templomával szemben, és némán nézzük, hogyan költöztetik kifelé a gimnázium szertárát, könyvtárát. Hogyan is fogok én tovább tanulni magyarul szülővárosomban? Erősebben szorítottam anyám kezét.
(Hubay Miklós)
Tartalom
HUBAY MIKLÓS: Elnémulás I. rész (tragédia 2 részben, közjátékkal)
GAZDA JÓZSEF: Tömb és szórvány
BEKE GYÖRGY: Őraljaboldogfalva
NAGY GÁSPÁR: Ezredváltó sorok Illyés Gyula epitáfiumához (vers)
ROTT JÓZSEF: Boldogság bolondja (elbeszélés)
LÁSZLÓFFY ALADÁR: Mutánsok, hősök, csenevészek; Márciusi bagatell; Változat (versek)
CZAKÓ GÁBOR: Korképek
CSOÓRI SÁNDOR: Várok valakire; Itt az este; Válasz gyerekkori társaimnak (versek)
VÁRI FÁBIÁN LÁSZLÓ: Csoóri Sándorhoz (vers)
ALFÖLDY JENŐ: Verszenére váltott festészet – Csanádi Imre: Mária
és Erzsébet.
M. S. mester selmecbányai oltárának szárnyképére (1506)
SZENTMÁRTONI JÁNOS: „Nem tudtam igazi neved” – Az istenkereső Rákos Sándor (1921–1999)
UTASSY JÓZSEF: Dolgom van itt; Isa pur; December; Farkasordító; Istened sem (versek)
LÉKA GÉZA: Túlélted ezt is; Égnek állt hajjal (versek)
SZIKRA JÁNOS: Apa, fiú (vers)
KŐ PÁL: Éremverde, 2002 – Kiállítás a Szegedi Várban
SZIGETHY GÁBOR: 1956 – Kommunista felejtéstudomány
PÉTER LÁSZLÓ: Szegedi ekhó
KEMSEI ISTVÁN: Kedves Péter László!
FÁBIÁN LÁSZLÓ: Ebéd vendégek nélkül (regényrészlet)