Szikra János

Apa, fiú

Avarrozsdán porzott lábunk,
éjjel ketten poroszkáltunk.
Csak a Jóisten követte
léptünk s a Hold okker ökle.

Mit sem sejthet a jövőről,
álla tar még, haja őszül –
nekivág a virradatnak,
apa, fiú együtt ballag.

Örök és szent, ami elmúlt.
Szikrázhat a magas mennybolt –
lángolhat az üres égbolt:
szent és örök, ami szép volt.

Zúzmarásan így ballagtunk.
Morzsányi szót sem hullattunk.
Árnyunk a Hold hű lidérce
s tán az Úristen kisérte.