Veszelka Attila

Kőbárány

Botladozó léptek,
függönyre vetődő árnyék,
törvénye csendnek, időnek,
múló kongása harangnak,
botladozó nyelv, hajdinaföld
emléke, riadt kopogása diónak,
szárnyak suhogását őrző fák,
botladozó toll, mindegyre
fogyó éj, mindegyre növekvő,
alvó kert, sose ébredező,
kéklő hold fényében
hűvös kőbárány.

 

Semmi vagyok

Semmi vagyok. Holdbéli
idők csendjéből szőtt
árnyék. Hajladozó, hajnali
fák lombjában lakozó

semmi vagyok. Súlyát
vesztett kő, sose hulló.
Rohanó víz medrében
lakozó szürke kavics.

Sápadt fűszálban rejtekező
semmi vagyok. Csenddé
vált szóban lakozó,
törvény hálóján remegő.

Semmi vagyok. Szétporladt
vízcsepp, földbe szivárgó.
Vissza se térő, el sose múló
évszakban lakozó.