Csontos János

Magántörténelem

Vaskor

Elenyészett az ósdi szépség,
fejünkre khaki ponyva hull.
Fogyóeszköz a jóreménység,
társunk a közöny és a kétség,
ha vonulunk is, hétszer hétrét,
s aki szeret, az is szapul.

Horizontunk a koszlott tűzfal,
bár széles sávon terjedünk.
Kioktathat megannyi nyikhaj,
cápa szájában lenni szűzhal,
küzdeni ködlő elmecsúzzal –
virtuálcsókra gerjedünk.

Hódolunk vibráló tribünnek,
rétori bravúr vágva jó.
Lehiggadnak, kik fölhevültek,
szabadsággörcsök egyre szűnnek,
bálákba tűrve vár az ünnep,
míg értük jön a Nagy Hajó.

Ezüstkor

Ne higgy a bíbor alkonyatnak:
hideg éj jön majd, színezüst.
Lombod is pőrén állva hagyhat,
legszebb szavad is szádra fagyhat,
nem lesz bókod a lágy tavasznak,
érted bugyborog kinn az üst.

Úgy hittük már, hogy nincsen Isten,
mikor lesújtott kardja ránk.
Összehúzódzkodtunk a priccsen,
hátha lábunkhoz majd lecsüccsen,
hogy vigasztaljon itt a sitten,
ha már mást boldogít aránk.

Van azért jó a szürkületben:
szétmállik az is, ami rossz.
Nem tűntünk el a csillagködben,
sem egy rutinszerű küretben,
tények lettünk, nincs pláne ebben –
bár a jegyzőkönyv eloroz.

Aranykor

Van úgy, hogy fáj a tündérálom,
s meg sem érzed a nyaktilót.
Hogy bízva bíztam, szánva bánom,
legény voltam egy kvázi gáton,
aranyfüst elvétett arányon,
román korban egy koragót.

Mégis embernek számkivetve
lelkem sikoltva megriad.
Táncoljon csak, ki buksi medve,
csatakos szőrrel pöndörödve
álhimhuszokra, tört ütemre –
miért nemzett lányt és fiat.

Az ósdi szépség múlt szerelme
ponyva alatt is áttelel.
Mintha a létnek szárnya lenne,
mázsás pehelyként megemelne,
véle lebegne lélek, elme –
mintha volna egy árva Jel…

Makadám makáma

Vas István emlékének

Mint hogyha a lélek magára találna, holott elcsatangolt más határba, messze, s bár lakályos tárna, nincs esély, hogy vágyát bő lére eressze, olyan bakogós e makadám makáma, útszéli elfutó táblák csak a rímek, s meglehet, talán a bizonytalan célhoz nem közelít ez se, s nincsen verstanász, ki lencsével keresse, hol kerengenek a nőrímek s a hímek, mintha látvány nem is volna, csak a ráma, pingált panoráma, talány, hova hí meg, s az az ország hol van, ahová s ahonnan csendben elutálna, úgy kell e tudás, mint nyakszirtnek a párna, s benne minő toll van, rejtjelek a holdban, értetlenül látva, mért botorkálok az országúti porban, molnár a pokolban, vándor a makadám tejporos szakaszán, mindhalálig bűnben, mindhalálig gondban, szeráfi könyörgés üdvös volna talán: kozmoszunk tengelyét kátyú el ne csessze, szent motorolajunk szűntig ne zabálja, mert ha száműznének csillagközi bokszba, hová is lenne a piperkőc időnek gondos, szépen metszett, időtlen aránya, élethossziglani esszénk égi dressze, s hasztalan firtatnám: a légnemű strassze berlini nagy falán csillagos szögesdrót holdvilági strassz-e vagy a napvilágra lökött vaksi bikák villanyos karáma, gépfegyver kísérte mennyei dalárda, mit angyalkerítők körémbe kerítnek makadámi hitnek, hogy az ördögöt a ledőlt falra fesse, mint hogyha odaát újabb ösvény várna, újabb vakszerencse – mint hogyha a lélek magára találna…

 

Várostérképek

(Top tíz)

Krakkó: anzix gyatra nyomaton.
Schnellparti a Visztula-sétányon.
Merengés egy régi szöszke lányon.
Örömzene gót alapokon.

Dubrovnik: vakító fehér díszlet.
Be nem mutatott operafilm.
Sirály – bombázatlan kövein.
Emléke egy édes, fémes íznek.

Magdeburg: a titkos fenomén.
Téglafal, halványzöld kórterem.
Ahol banános kenyér terem.
Százszor áldott családi karantén.

Grenoble: komor alpesi kulissza.
Lányok napoznak félmeztelen.
Rózsapárnán hunyni fesztelen.
Drága söröd kóbor állat issza.

Párizs: késő esti ráadás.
Magad voltál boldog Ile de France.
Sosemvolt bulvárokon suhansz.
Mintha volna kívül rajta más.

Velence: a beteljesülés.
Álom, profán istenbizonyíték.
Ne feledd a deszkahidak ívét.
Emlékezz: a legtöbb is kevés.

Toronto: a büszke portugálok.
Életre kelt műkő sivatag.
Betontehenekkel teli park.
Dzsungeleit behunyt szívvel járod.

Sydney: dacba dermedt óceán.
Börtönviselt neofita élet.
Háttámasz a zene gerezdének.
Bőrlevelű fordított talány.

Róma: buja magánvatikánod.
Kereszt a nullás mérföldkövön.
Mért marad itt ékkő ékkövön?
Titkait feltárni mégse vágyod.

Szófia: a Balkán tévedése.
Mélyre süppedt ortodoxia.
Diftongussal eltüsszent szia.
S magyarul nem köszönsz vissza mégse…