A bor nemcsak a legközelebbi tegnapot idézi fel, hanem mélyebbre is hasít az időben. Mert bor aztán van ezerféle. Van burcsák és csavirga, csege és acsari, füvesbor és egyéb. Kástélyos, nyállott, pinyol, pimpókos és rámfol – pogánybor és rámpásbor. Adó- és akóbor. Dézsmabor, vajdabor, strongabor és persze jargalóbor, amely valaha a zsoldos vitézeknek járt. Aztán van búcsúbor, nónabor, vota dézsma, fogott bor, suha bor, sokadalom bora, papok adóbora, kepebor. Árendabor és szakmányos lőre, venyigehányók bora és így tovább.

(Ambrus Lajos)

TARTALOM

CSONTOS JÁNOS: Magántörténelem; Makadám makáma; Várostérképek (versek)

ALFÖLDY JENŐ: Közel a delelőhöz – Csontos János: XL (Összegyűjtött versek)

LÁSZLÓFFY ALADÁR: Batthyány-térd; Mi, augusztusi szeptemberek; Végül (versek)

EGYED PÉTER: Hazatérés (elbeszélés)

DOBOZI ESZTER: Se út, se föld; Sors ez!; Testámentum (versek)

NYILAS ATILLA: Átkelés; Nagyszünet; Holokauszt (versek)

VÉGH ATTILA: Mélypont; Szürkület (versek)

MÓZSI FERENC: Jó és rossz (elbeszélés)

KEMSEI ISTVÁN: Összecsukott szárnyasoltár (vers)

RESTÁR SÁNDOR: a kilátás; ...hát? (versek)