|
Dobai Péter
Kamaszkori félelem
a nővértől az internátusbanjön jön jön
hát jöjjön
át álmaimon
a szőke konty
Anci nővér sűrű
súlyos szőke kontya
és szeressen miközben megront
vigyen angyali-állati magával
és találjon romlásunkhoz otthont
az a súlyos sűrű szőke konty
és félni életem álmaimtól ne hagyja
legyen ő tényleg az én veszejtőm
legyek én az ő veszedelmes tékozlása
miközben egy közös véletlenben
én őt majd az egyetlennek emlékezzem
evilágra túlvilágra és életeim
egyetlen holnapjára
Élet nélkül is létezhet emlék
Mi bizonyítja életeimet,
hogy tényleg éltem és le is éltem
sorsomnak minden véletlenjét,
nem csak magamnak vigaszképp elmeséltem?!
Mi igazol majd engem ama Bíró előtt,
hogy az egész nem csak fájdalma az emlékezetnek?
Persze tudom: emlék élet nélkül nem létezhet.
De élet nélkül is létezhet emlék! Hogyne!
Ha nem vagyok, nem is voltam.
Ha nem voltam, nem is vagyok.
És mégis véletlenül, anya nélkül éltem?
Névtelen személyemben nem jelentve
semmit senkinek? Élek pedig, koldusaként
emlékezetemnek.
