Te én vagy, és én te vagyok. Egymásban lakunk, de nem úgy, mint ugyanazon a száron az egymáshoz illeszkedő levelek – köztük még van távolság és közelség, ott még érvényes az idő változása. És épp ezért, most már tudom, nem fogsz a kapuban megállni és csodálkozva körülnézni, szólván: „ni, kaput is építettél?”, mert te vagy az a kapu; és nem fogod egy váratlan pillanatban megkopogtatni az ablakot, mert ez csak az időben történhetne.

(Kemény Katalin)

TARTALOM

KEMÉNY KATALIN: A hely ismerője, avagy a magány háza (esszé; Szántó F. István előszavával)

MARSALL LÁSZLÓ: Helyzetjelentés újév napján (2004); Ínségesek balladája (versek)

CSOÓRI SÁNDOR: Közel a szülőföldhöz – Kérdező: Bakonyi István

KISS BENEDEK: Notturno; Ahogy megállok csikorogva; Történet; Vattacukros képpel (versek)

DOBAI PÉTER: Kamaszkori félelem a nővértől az internátusban; Élet nélkül is létezhet emlék (versek)

BALOGH ROBERT: Schvab legendariom – Álmoskönyv (regényrészlet)

LACKFI JÁNOS: Kesernyés felhívás (vers)

FEKETE VINCE: Idegen ház; Félsötét szoba (versek)

AMBRUS LAJOS: Az én szőlőhegyem – a somlairul

KÁNTOR LAJOS: Időutazás, vélt derült időben – A húsz éve elhunyt Cs. Szabó Lászlóra emlékezve