Köszöntjük a 90
éves költőt.
Törpe nő
tomporfarú sajtárbegyű
porbafingó fanpörgettyű
ágy végéről hova másznál
körteforma gyengenádszál?
ágyam véled nem vetem be
honnan jöttél életembe?
sublódombul? fáskosárbul?
miskároló csizmaszárbul?
síkos-snapperes talentum
rám ereszkedj firmamentum!
(marhára kúrt nyalt-falt-szopott
mint a kopott kokott szokott)
fortélybordély fojtópince
utcalányból fajkurvinca
Csöpisz? Csupasz? Hurka? Dorka?
vöröskörmű kalandorka
jaj be csiklik juj de jámbor:
úrhatnám a kúrhatnámból
kondorgöndör csudafruska
folytonkúró szőrpiszduska
csinálod és kibeszéled
kajdizom a kéjbeszéded
spermám cseppig felhörpenő
mámorüdvöz csaj – Törpe Nő
ne! ne mozdulj! maradj veszteg
bekampasztlak! nem eresztlek
tomporfarú sajtárbegyű
porbafingó fanpörgettyű
(álomdiktandó
után szabadon – 2003 12 10)
Tapasztalatcsere
jelenéskor
többrendbeliség-
ben hibázott az
emberiség
az Egyszeri Ember egyszer egyszeri
körülnéz: már se
száma se szeri
belibbenéskor gyors első hibbanat
hogy dominósorban mind
kifinganak
már behibbanáskor az első libbenet
és elméjében lökött le-
írt agybeteg
becserdít sámánt angyalt ördögöt
– addigra Kis és Nagy Agy
lágyult lökött
betoppan s elszúrja: itt a hibbanás
és lőn a Nem-Levésből
a Nagy Vanás
azóta minimendegél minivandogál
bár lénylenni fényleni nem
szép nem dukál
azóta tébláb liglóg ténfer-botlogol
álmot lát hastáncol hajó-
naplót logol
árkol sáncol gátemel: mind kevés
benne járkál tőle való
a Végezés
a Vég Nyűve benn’ – tőle hasztalan szalad
mond a Megtapasztalt
Tapasztalat
a Vég Nyűve benn’ – tőle hasztalan szalad
mond a Megtapasztalt
Tapasztalat
Öreg mandró
ő maga mulandó de
fájdalma örök
van egy öreg mandró naphosszat nyöszörög
ki hogy ne is lássa! úgy vette szokásba:
hullahurcolása kerek ezer mázsa
már nehezen állja: belevásva-vésve
fordul ő-nótája búnyögdécselésre
maga is korholja de nincs rá hatással
„el azzal a kurva nyegle nyajgatással”
maga-tűrhetetlen magával-goromba
álmán is megretten mikó’ alattomba’
felnyög visszaborzad kutakod’ a csöndbe
fülig-szaladó nagy mosollyal köszöntve
hajnal ég sugarát égvést csuda vágytól
lángra kap a zsarát: felkapja alányúl
meleg ágyékával akadt nyögdécselő
ki ha volt boglyából széplány kászált elő
így sikolt a csikló – nem fájás-korbácsolt:
seggéből vonagló örömjajgatás volt
fájás árkon-bokron: ezzel csak tetézem
vissza ne sajogjon ha most megidézem
ujján hátraszámol hatvan-hetven évet
mikor volt? elámul – tokaránca réved
van egy öreg mandró naphosszat nyöszörög
ő maga mulandó de fájdalma örök
Az Egész Gyerek
„mid
fáj?” – mond az anyja
s ő csak pityereg
„fáj – és úgy mutatja –
az Egész Gyerek”
fáj a láb a lábnak
lábnak lenni fáj
ilyen a világnagy
testi belviszály
fáj a kéz a kéznek
egyre bütykösebb
minden ujja nézd meg
bibis: csupa seb
fáj a lét a létnek
életnek a lét
mit sirathat? nézd meg:
életelemét
fáj a mozdulatlan
fáj a mozdulat
nézd meg mi fogatlan
bambulán mulat
„mid fáj?” – mond az anyja
s ő csak pityereg
„fáj – és úgy mutatja –
az Egész Gyerek”
