Deák László

 

Október hava

Szürkekéken napernyők sora.
Futnak cédulák a vizes homokon.
Zárt ajtó mögött vizesvödör.

*

Fénylő sínek, mire mentek?
A résekben a kátrány megkeményedett.
Szakállába köhint egy kivert kutya.

*

Tépett szalagokkal forog a szél.
Rajzszögek a fénylő sóban.
Színén tollak ringanak.

*

Sovány test, előredűl.
Valaki még hangosan énekel.
A bolyban mély csend honol.

*

Naptár csattog a meszelt falon.
Fél hét, az autó megáll.
Hideg pincében hideg fémtokok.

*

Fémmorzsa az asztallapon.
Villog a csodás Velence vize.
Felírta és kitörölte.

*

A tágas szürkületben emberpár.
Feltépett dobozban kusza vezetékek.
Esőcske volt, tócsákat vetett.

*

Négy tányéron ételmaradék.
Négy cigarettát szívott el.
Rég voltunk együtt négyen.

*

Síremlékek sorfala mellett.
Tömött villamos így, kora ősszel.
A portás végre leülhetett.

*

Üres színpad, nézőtér.
Kutya ugrik az ázott padra.
Leszállt, de nem ment haza.

*

Álomszerű színei a lombnak.
Bőgnek ködben a barmok.
Varjú kopog az ablaküvegen.

*

Nyikorogva lódul a lift.
Kidőlt tej a szatyorban.
Fél éve még…! Mindegy.

*

Sapka, esernyő a fogason.
Nézelődnek, kihajolva a rácson.
Itt nem változott semmi.

*

Oszlásnak indult gyümölcsök.
Az ajtók kulcsra zárva.
Résnyi napfény üt a zongorára.

*

A borostyán errefelé kiirthatatlan.
Felírta a nevet, hogy el ne felejtse.
Megjönnek a csatakos virradatban.

*

Ágak verik a leszakadt redőnyt.
Fekete az arca a kőszobroknak.
Gyertyát gyújtanék, ha lenne erőm.

*

Nemrég pompázott a csokor.
Vasalt ingek sorakoztak.
Ki-be jár az álmatlan álmodozó.

*

Ón- és ezüsttálak tükre!
Ropog a kályhában az esti szó.
Idén talán, s talán még jövőre.

*

Átmegy a szemközti oldalra.
Beleolvasok az egykori noteszba.
Hosszú vörös sál, vajon hová lettél?

*

A rádió előtt, vezénylő pózban.
Teherautókon kipirult fegyveresek.
Tinta csorog a tükrön és esővíz.

*

Vértanúk napja, halott apa.
Szétszórt háborús bélyegek.
A fiók alján feketült indigók rejlenek.