Nyilas Atilla

Egy befejezetlen parafrázisból

Szapphói
szerelem
álmatag
asszonya,
visszhangos
barlangban
érintés
mámora,

hegyalji
lejtőnek
aranyló
óbora,
lampiont
himbáló
teraszok
zegzuga,

karnevál
éjjelén
ringató
gondola,
Salamon
titokban
épülő
temploma:

Gongüla,
Gongüla,
Gongüla.

Őszi randevú

                                               [Gongülának]

A nyár kemény küzdelmeket hozott,
de végül ez is őszbe tántorog,
a jövő héttől újra iskola,
s egy vonat visszarepít most oda,
hol régen tartom veled udvarom:
találkozunk a pályaudvaron.

Ha szétsodort a nyári forgalom,
majd összebékít őszi szorgalom,
s ha nem segít a nyugtatótea,
majd visszavisz a ravasz máktea,
hol szellem jár a régi udvaron:
találkozunk a pályaudvaron.

S ha jő a nyár, mely végleg elzilál
egymástól, mint egy véres karnevál,
a tájon átsugárzó fájdalom
révén mindig hiányod fájlalom,
a hold idéz majd égi udvaron,
s találkozunk a pályaudvaron.