várhattál
volna még
bizony várhattál volna
de beborult az ég
és a szél lobogva
vágott a lombok közé
csúfolván daccal a teret
mi az enyém s mi az övé
hallgatok és nem kérdezek
a suhogás igen a látható
ahogy önmagát meg- s megéli
valótlansággal mért való
mit jelent az hogy remélni
annyi életből mi számít
s mit őriz majd a maradék
örökül itt hagyhatsz bármit
lehetsz a kezdet s lehetsz a vég
az örökkévaló pillanat
így is úgy is beteljesül
szél jár a mindenség alatt
némaságunkra csend feszül
