Veszejtik népemet, / irtják nemzetemet, / ki vala népek köve, / lélek itt léleknek / csak mintha féregnek / lenne rágandó töve, / szegényt ők nem néznek, / bár az jó vitéznek / szakadjon is meg szíve. // Janicsár oskolák / tagadni tanítják, / aki vér a vérünkből. / Panasszal hová megy, / akit az egyszeregy / is kiforgat hitéből, / ki csak a koncra néz, / habár rég nem vitéz, / nyüvesedvén már régtől? // Munkának, kardnak itt / nincs becse, karmait / jól feni a bitangság! / Csuda, ha elbutul, / elapad, elvadul / ez a mennyei ország?

(Kiss Benedek)

TARTALOM

KISS BENEDEK: Balassiáda; Egy (?) potesszára; Ártatlanság elvesztése; Gyakori szókkal (versek)

CZAKÓ GÁBOR: Tündérfalva (regényfejezet)

TORNAI JÓZSEF: Csillagkép-ábrás lepke; Tökéletes és csodátlan (versek)

SZENTMÁRTONI JÁNOS: Vendég; Dante madara (versek)

GOBBY FEHÉR GYULA: Szövetséget a te szolgáidnak (novella)

PÉNTEK IMRE: Vágy, megalkuvásra; ominózus eset (versek)

KISS DÉNES: Homályos szobákban; Nyomtalan idő (versek)

PÓSFAI GYÖRGY: Dendrománia – Magyarország legnagyobb fái (regényrészlet)

GÁL SÁNDOR: suhogás (vers)

PINTÉR LAJOS: Harmadik út; Hogy éltek itt? (versek)