(nyitóvers)
Olvasd tehát. Fel-le
mozgó karoddal,
te jó becsüs, míg súlyát saccolod,
túloldalán, a lap mögötti létnek
tájain kedvemre sarcolok.
Terek s idők ezek (és bennük én is),
melyekbe itt-ott mérget mar a rím,
és, ketrecükből frissen szabadulva,
beléjük kúsznak képzavaraim.
Megérett hát. Le s össze lehet tépni
a textusom, e görbe ámítást.
De hogyha ezt a sort is elbetűzted:
megnyitottad a verskiállítást.
llohere
(antivers)
a macska a járdán
döglik
meleg van nincs bogár madár
csak néhány dongó szüretel
én a lloheréket nézegetem
szirénáznak őrülten a fiúk
valaki karambolozott meg fog halni
majd este a tévében meglátom
addig számolgatom a lloheréket
meleg van körbefoly’ a nyár
reggeli kávém még az asztalon
muslincák fürdenek benne
míg én a lloheréket figyelem
hát tenni kéne már valamit
mindjárt neki is látok asz’szem
például írhatnék egy verset
mondjuk egy nagy lloheréről
beosztás
éjjelente nagyjából
kéttucatnyi mosolyt tudok
felépíteni
az ébredéshez kell legalább egy
reggeli téblábolás közben még
három-négyet váltunk kedvesemmel
egyet kap a kocsink alá
kutyaszart lökdöső szomszéd
kettőt az ellenőr aki mindig
kétszer kéri jegyem vagy bérletem
úgy tíz jut a kollégáknak
ha épp nem járok
apehnél vagy más szórakozóhelyeken
párat elhasználok miközben
önmagammal beszélgetek a villamoson
és mivel haza is szeretnék vinni
néhányat estére
javaslom számold ki
körülbelül mire várhatsz
mielőtt megkérdeznéd hogy…
