Fekete Vince

Don Quijote utolsó szerenádja

(töredékek)

1.

Madonna ó madonnám
e lidércteli estén
elmém robotra fogván
kereslek Nekeresdén
sztyeppén homokon tundrán
ég- s földön szekerezvén
múltba zuhanva csúszdán
képzelt tornára kelvén
magam szecskába zúzván

2.

beltelkem puha berkém
vérem locsogva üget
ereimben terelvén
hullámait s a szüvet
madonka mia donnám
betegségemre tünet
pincém hordóm és dongám
lelkem kongó parancsa
ha érzenéd ha tudnád
derék jó de la Mancha
szegény hibbant hidalgó
elméje lába mancsa
– terhes égi italtól –
teérted fárad és vás
teérted volt kitartó

3.

madonna most e céklás
e csontba maró esten
elporlok mint a téglák
és összedől a testem
hiányodnak heve ráz
hol vagy susogd na restem

4.

oly rút az éj oly lilás
ma s ha lentről szagolnám
Uram rózsád nem vitás
talán nem is szabódnám
már a lelki táp kevés
– megéltem én szalonnán –
.......................................
s kevés a hit és gyarló
széptevő és széptevés

5.

pazar valék s pazarló
gebére kaptam menten
és száz és száz acsargó
szélmalom ellen mentem
törtem karom és bordám
csúfoltak én nevettem
pénzem szórtam és szórám
kegyeim hiába mind
egész Spanyolhon tojt rám
sisak szart ért lám a hit
tornák kardok fapikák
eh régi mind s rég avítt

6.

oly bús az éj oly lilás
e rideg téli esten
minden olyan felemás
a barna fűtőtestben
surrogva sír a szél
izzom lélekben testben
s testem deres falhoz ér

7.

madonna ó barikád
ne hagyd itt henteregnem
lehánthatnád rabigád
ne hagyj így tengve lennem
nem vágna a szél se hó
s a szerelem mi nincsen
nem kéne más csak egy szó
s szürcsölném aztot innám
s hullámzanánk te a tó
nem csak fogamat színám
e blokklakásba esten
égi machinát híván
keressen Nekeresden
Nemvolt utcát (szoba száz)
legfelső emeleten –

8.

oly hűs az éj jég a hó
– a nemreményt adod rám –
ha sejteném hol lakol
Madonna ó madonnám
nem ámmal nem is ímmel
rögtön gézzel bevonnám
kereszt- és kecskerímmel
szabatos meg elegáns
szavakkal kecseimmel
azt a napot szeredát
melyen nyilaid ontván
te a szívem vered át

9.

kedves az íj tegez nád
a test csak satnya szolga
patak és szél puha sás
s oly hűs az éj ma donna
ki tejúton poroszkál
kezén lábán ha tonna
súly – –

10.

– és átok motoz mán
ott legbelül pokolra
minden peses koszos dám’
fülem hangjuk ne zsongja
s cipő holdjáró fazon
ne lépje és tapossa
lelkem kos falragaszon
ki vagyok s lehet valék
ki rázám díszagancsom
s a drága látra bagzék
hadd nyögöm e panaszt el
mi szerenádból válék

11.

tested legyen a flaszter
melled markolja gyúrja
sintér és durva bakter
lobbizzon érted ördög
s míg szőre áll a hátán
húzzák vak hegedősök
– vezényeljen a Sátán –
platinaszőke kurva
repdess tollseprűn szálfán
ma donna és ma hulla
ma kezdő és haladó
ribanc ma nulla-nulla
ma esőben szaladó
ma áspis kúszva-mászó
ma istenét tagadó
husáng ma és ma zászló
ma akciós ma áru
ma néma és ma száz szó
ma sziporkáz és ma ámul
csábillatú isten
ma akit a szag árul
ma csak megsegítsen
ma hogy kínozzon-verjen
nem ez nem az itt sem
ott sem ma ki ne kelljen
ma fülemre walkman
ma ki reám leheljen
ma kiért meghóttam
s feltámadtam ma százszor
kiért öltem csaltam
ma kiért szerenád szól
tündér rossz adidasban
madonna elevátor
szőr a spanyolviaszban
kit képzelek csak s várok
kiben semmi vigasz van
áldás nem fog de átok
lovag már azt se bánja
körötte szoknyarácsok

s a Lét kardélre hányja