Vitéz György

Allegorikus oltárkép a XIV. századból
(agnosztikus kommentárral)

hatodik, húsvéti szonett

Madarak közé középkori Jézus
teli marékkal szórja a magot.
Bodza virágzik, meghajlik a cédrus,
vargánya lenget barna kalapot.

Festett érsek fején aranyos mitra.
(A szív szelíd szelepje nyílik és zár.)
Koronás kék szűz, flamand hármasoltár;
rejtjeles üzenet a rézkalicka.

Verdes benne a hétköznapok titka:
fehér bagoly, holló, kőszáli sas,
álmos vakondok, leskelő menyét,

riadt szív. Mondják, harmadnapja holt már,
de mégis megvált. (Mint menetjegyét
az ütközők közé szorult utas.)

kommentár

de mondd: hát szentségtörést követ el,
aki kérdez – a jámbor kétkedő,
“ki guríthatta azt a követ el?”

Kinek szolgál? Kit lánctalpas idő
hegynek vonszol, kozmikus pártütő,
hitetlen él, de csodát követel.