Határ Győző      Köszöntjük a 85 éves költőt.

Vacak

                                                                                                                      (a Verskabaréból)

költőnek? hogy én? hogy milyen vagyok? vacak
kit nem illet bölcs elemzés mélyolvasat
se mélylelkicézés se átvilágítás
vicek-vacak költő vagyok az nem vitás
           kinek nem leltározzák oldalakon át
           kurváit múzsáit sor szellemrokonát
           őt nem hallja-látja senki – lekéste itt
           ítészek méricskélő mélyengéseit
aki ránéz – benne (olyan Tudor ha van!)
zagyván a Tudatlannal a Tudattalan
összemosódik és a seggepartja-pír
csupa félreértés maszatja a Papír

más? bár egérnyi – a Kor az Ő Kora
a kommentár róla ezerszer akkora
műtik bontják cumpláját csepleszét belit
onnan mérföld-lábjegyzetét kitermelik
           szaglálódik rajt’ a költészetkandiság:
           szerepjátszás avaj vagy életrajziság?
           vitatja szeminár tézis és szószedet:
           mi ez – zsellér? kuruc? turáni eredet?
mi mozgatója volt s oly izgatón hatott?
az Első Mozgató – Ő s mi: a mozgatott
ha mi eddig volt s mi néki hátravan:
egy életet leélt büszke-dologtalan

mely élhetetlenség oly poéta-erény
– csudálja Pécs Pócs Mező- s Jászberény
a kis-körme-piszkába’ több a Bölcselem
mint kit Nyugat Kelet s két ezredév terem
           ítész – engem? költő Ként s Gyanánt? meg se néz
           neki oly dög-átlátszó vagyok mint a víz
           ítész hogy engem számba venne? meg se lát
           kísértet lépné át Ítészet Vasfalát?
felmérés komputer nálam nem kutatja
hányszor fordul elő az és az is az ű
életművemben – ezt másnak tartogatja:
van fuvolatúrásabb Szélesfenekű

Bárd-Óriás kinek hars Zengedelme is
más – nem ily nyűtt-kopottas sivárló hamis:
más! Grabanc-Aggszakáll! gyapjas-göndörhajú
ki könnyfacsarólag Igéző s Csudajó!…
           költőnek? hogy én? hogy milyen volnék? hülye
           frájer – az sincs neki: glóriás serblije
           se Méltatója hogy ráültetné s legott
           aratna érte Kossuth-krumplicsillagot
„pályatársa”: ki? hol? még egy ebben ha van:
egyedülálló-teljes-pályatárstalan
költőnek? hogy én? hogy milyen vagyok? szamár:
nem vagyok! Vacak! ki nincs – ki rajthoz sem áll

csak ember ki hüllő becságyáról letett
s tudja – tiszta sor – eltemetve született

Üdvöm és keresztem

                                                                       (a Verskabaréból)

hol a kurtafarkú kis malacka túr
ott regnál és dőzsöl a Nomenklatúr’

e csendeskén tűzlő barátságos Pokol-
ban irodalomtudaton úr a Protokoll

„Bandink! Attilánk! Jancsink! Sándorunk!”
bong a dicsfény Midőnleg Múltakon Borong

iszkoland prüszkölend nem jőn’ közelébb
ha megérzi andó-endő jövőnk előszelét

zászlaj-árbocán más nevek raja leng
csak elfödi szemét és nem jövendölend
hej lillárom huja haj lírom liralé
üdvöm és keresztem: a süly essen belé


mint Operaház – verkli-rótára mén
renyhe tudatban költő és ködlemény

nem éri megejtő szajnaparti láz
ha nem rigolettóz – toszkáz traviatáz

e Labirintodonban kik lelnék útjokat?
„le vele!/éljen! lesz/nem lesz Új Nyugat”

s amúgy „nemzedéknek” vajhánton hányadik
mely lírán kuruttyol s kertté posványodik

helyét a dőr’ nem találja se ott se itt
s viszi zálogházba „istenes verseit”

hej lillárom huja haj lírom liralé
üdvöm és keresztem: a süly essen belé


hol a kurtafarkú kis malacka kúr
prütyköl és elélvez – ott a Szinekúr’

a „tartásdíj” kivel Nép s Nemzet tartozik
(illesse pendelyét s nyelvével lábközit)

dugó orron vér-kosz hajszálerezet:
vonyít is! lángelme ő szagáról érezed

„ringyó voltam! zákány! embernek csődtömeg!”
simile simili gaudet – az érti meg

csak maga is ki özönlő zülledék
merevrészeg vigyorgajd: „itt jó! itt a vég!”

hej lillárom huja haj lírom liralé
üdvöm és keresztem: a süly essen belé