Kortárs

SÖTÉT volt az utca, sötét a / szívem, reménytelen. / Kopott házfalnak dőlve álltam, / lehunyva a szemem. // Egyszerre - kipp-kopp - ismerős zaj, / lépésed kopogott. / Léptél reménytelen egemre / megannyi csillagot. // Mit tudsz magadról? Azt hiszed, hogy / az vagy csak, ami vagy? / Jöttél, és hoztad mennyemet / és angyalaimat.
(illyés gyula)

Tartalomjegyzék: