Papp Tibor

Tíz disztichon a Disztichon Alfa tizenhatbilliójából

12 199. disztichon

Nincs menedéke, az árvíz elfedi lelke edényét.
Fuldokló falevél, tőlem kér levegőt.

12 200. disztichon

Talpra, magyar! Hírforrásként a hitünk buborékol
újfent. Szánk kivirul, dacból pörlekedik.

12 201. disztichon

Kis csacsi és szuka is, ha becsápol a szombati nőcske.
Szex-mezejét zamatos révületek vizezik.

12 202. disztichon

Pirkad a nap, huzakodva hasal a zanótba. Kinek kell
most a szavad? Ne beszélj! Dobd ki a gondjaidat.

12 203. disztichon

Bánatod árkából haragot szemeidbe ne csorgass,
és szomorú se legyél még, lépd át a halált.

12 204. disztichon

Mind, aki szűzzel pitykéz, szűz lányt paskol akárhol,
kékre veszejti kezét, lázba borítja magát.

12 205. disztichon

Rossz bortól részeg költő, átkozva kereslek.
Holnapi biztonság és menedék a szavad.

12 206. disztichon

Éhes a nádi rigó, koriandert áztat a vízben.
Tudd, mire jutsz, ha berúgsz: lisztté porlad a szó.

12 207. disztichon

Roggyant kényúr mellett isten-igére ne számíts!
Szálkás kottalapon félvér-kém csepürág!

12 208. disztichon

Tűzből támadt asszonyi lény: puha fészke a vágynak,
nincs neve, szárnya se, bár szívem alatt melegít.