Egy számon
tartott napon
a számtalan között
1999. IX. hó 9-én, kilenc óra kilenc perckor, kilenc képzőművész
kilencedik kerületi kiállításának* megnyitóján játsszunk tovább a számokkal.
Mindenki,
aki csak egy kicsit is fogékony a számok mágikus jelentőségére, az tudja, hogy
a legfontosabb szakrális szám a hármas. Ez a szám ugyanis az Isteni Rend, a
Tökéletesség képletét rejti magában, s Istennek, a Világmindenségnek és az
embernek, az Atyának, a Szentléleknek és a Fiúnak – aki egy személyben király,
pap és próféta –, továbbá az apának, az anyának és a gyermeknek, illetve a
múltnak, a jelennek és a jövőnek az egységét hirdeti. A kereszténység három
isteni erénye a buddhisták Három Kincsére rímel, s szinte természetesnek
tartjuk, hogy népmeséink mágikus alapszáma szintén a hármas, lásd például a
három testvért, a hármas próbatételt, a három kívánságot és a
megszámlálhatatlan többi példát. Azt mindannyian tudjuk, hogy „három a magyar
igazság”. A kilences pedig nem más, mint a megháromszorozott három, azaz: a fokozhatatlan
szentség száma. A számmisztika szerint – amely csak a numerikus értékeket
tartja számon, s a többjegyű számokat ezért addig adja össze, míg egyjegyűek
nem lesznek (pl. 295 numerikus értéke: 7) – a kilences a legnagyobb értékű
szám, hisz utána már csak a felfoghatatlan, a misztikus nulla, az origó, a
telített és értelmes Semmi következik. Kilenc az angyali karok száma, a jang
száma, a taoisták bambuszbotjának csomói és egyes szibériai népek
sámánlétráinak fokszáma. Ez utóbbi egyébként a hét ismert bolygó és az ún.
„sárkányfej” meg „sárkányfarok” együttesére is utal – melynek értelmezésére itt
most nem tudok kitérni –, s ha tudjuk, hogy a Hagyomány szerint az emberi lélek
„égi grádicsokon” ereszkedik le megtestesülése és emberi képességekkel való felruházkodása
során, akkor bízvást utalhatunk itt arra is, hogy a lélek a terhesség (amit nem
is oly régen még „áldott állapotnak” neveztek) kilenc holdhónapja alatt kap
emberi testet.
De egyéb
szempontból is furcsa szám a kilences, annyi szent! Vagyis hát: szent számról
van szó, s ennek megfelelően különleges tulajdonságú számról. Ha például
hozzáadjuk vagy kivonjuk egy másik számhoz vagy számból, nem változtat annak
numerikus értékén. Például 14 + 9 = 23 = 2 + 3 = 5, mint ahogy kiindulási
számunk – a 14 – numerikus értéke is 5. Ha elvégezzük ugyanezekkel a számokkal
a kivonás műveletét: 14 – 9 = 5, akkor is a kiinduló szám numerikus értékéhez
jutunk vissza. És ez természetesen minden számértékre így igaz. De egészen más
a helyzet a szorzással! A kilences szám ott is igen különösen viselkedik, de
míg az összeadás és kivonás esetében „nem avatkozik” a műveletbe, addig a
szorzás esetében mindig „átveszi a hatalmat”. Ha ugyanis bármilyen tetszőleges
számot kilenccel szorzunk, úgy annak numerikus végértéke mindig kilenc lesz.
Vegyünk egyetlen példát: 365 – aminek numerikus értéke 5 – szorozva kilenccel,
az 3285. Ezen számjegyek numerikus értéke: 3 + 2 + 8 + 5 = 18 = 1 + 8 = 9.
A háromszor
háromnál talán csak a kilencszer kilenc lehetne a nagyobb, de ennek eredménye
81, és a 8 + 1 = 9-cel ugyanide juthatunk vissza. Az ember számára ugyanis a
kilenc a végső lépcsőfok, ami még megnevezhető és felfogható.
Az
antikvitás kilenc Múzsája – Klió, a dicsőítő, Euterpé, a gyönyörködtető,
Thalia, a jókedvű, Melpomené, a tragikus, Terpszikhoré, a táncoslábú, Erato, a
szerelmetes, Polühümnia, a himnuszokban bővelkedő, Urania, az égi és Kalliopé,
a szép hangú – talán éppen emberi képességeink legmagasabb, végső fokát az
isteni ihletettség állapotában fogant művészeteket testesítik meg.
Mint
láthatjátok, kedves képzőművész barátaim: a képzőművészeteknek nem jutott
saját, külön múzsa, hisz ezt a tevékenységet pusztán a kézművességek egyikének
tekintette minden ősi kultúra. Érjük be hát Konfuciusz (Kung-ce) tanításával:
„A nemes embernek kilenc dologra van különös gondja. Ha néz valamit, gondja van
rá, hogy világosan lássa. Ha hallgat valamit, gondja van rá, hogy világosan
hallja. Arckifejezését igyekszik nyájassá tenni, egész megjelenését pedig
tisztelettudóvá. Beszédében őszinteségre törekszik, tetteiben pedig gondos
figyelemre. Ha valamiben nem biztos, gondja van rá, hogy megkérdezze. Ha
mérgelődik, akkor a harag súlyos következményeire gondol. Ha pedig azt látja,
hogy kap valamit, akkor az igazságosságra gondol.”
Nos, a fenti
tanácsok talán éppen arra tanítanak, hogy érjük be kevéssel. Önök is érjék be
most részemről ennyivel, mert pusztán arra törekedtem, hogy ez az eszmefuttatás
ne tartson 9 percnél tovább.
Szemadám György
*Erlin Galéria; Faa Balázs, Feszt László, Hantos Károly, Kéri Ádám, Kéri Bálint Bence, Kőnig Frigyes, Orosz István, Péter Ágnes, Vásárhelyi Antal.