A menstruációs ciklus egy normális, élettani folyamat, akárcsak a terhesség. Éppen ezért azt várnánk, hogy a menstruáció minden probléma nélkül, szinte észrevétlenül történjen, akárcsak a többi természetes testi életműködés. Ennek ellenére egyes felmérések szerint a reproduktív korban levő nők 70-90 %-a szenved a menstruációhoz kapcsolódó valamilyen kellemetlenségtől, panasztól. A menzesszel járó kellemetlenségek jelentős részét az úgynevezett premenstruális szindróma (a továbbiakban PMS) képezi. Érdemes megnézni tehát, hogy mi is az a PMS, mi okozza, hogyan lehet felismerni és kezelni?

Az orvosi meghatározás szerint a PMS a menstruációt megelőző egy-két hét során jelentkező testi és lelki kellemetlen tünetek összességét jelenti. Az enyhébb panaszoktól a súlyos, akár munkaképtelenségig is vezető tünetek gyakran nemcsak a szenvedő nőt, hanem környezetét is megviselik, emiatt sokszor vált ki a családtagok, munkatársak részéről értetlenséget, rosszallást, akik legtöbbször hisztériásnak titulálják a "beteget". Pedig az esetek túlnyomó többségében nincs igazuk.

Már az ókori görög írásokban is találkozunk a tünetegyüttes leírásával, de az orvosi köztudatba csak 1931 után került be, amikor Robert Frank "premenstruális tenzió" néven részletesen leírta a betegséget. A ma is használt PMS elnevezést Katharina Dalton használta először 1953-ban, aki orvosként maga is szenvedett ezektől a tünetektől. Megfigyelte azonban, hogy terhessége utolsó hat hónapjában panaszai teljesen megszűntek. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a terhesség idején nagyobb mennyiségben termelődő progeszteron nevű hormon okozza a javulást.

A hormonok olyan, a szervezetben képződő kémiai anyagok, melyeket a vér szállít a különböző szervekhez, ahol aztán azok működését befolyásolva kifejtik hatásukat. Katharina Dalton terhességét követően saját magának injekció formájában kezdte adagolni a progeszteront, és várakozásainak megfelelően premenstruális panaszai teljesen megszűntek. Ezzel vette kezdetét a PMS kezelési módszereinek kutatása.

Mai ismereteink szerint a PMS kialakulásában elsődleges szerepe van a menstruációval összefüggő ciklikus hormonszint-változásnak. A női nemi hormonok (ösztrogének, progeszteron) azonban nemcsak a női nemi szerveken hatnak, hanem a szervezet egészében, így a központi idegrendszerben is. Legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a hormonszint változása befolyásolja az agy egyik kémiai anyagának, a szerotoninnak az anyagcseréjét. A szerotoninról pedig tudjuk, hogy általános szabályozó szerepet tölt be a központi idegrendszerben, és számos alapvető funkciót befolyásol. Közismerten szerepe van a depresszió, a szorongásos zavarok, az evészavarok és alvászavarok kialakulásában.

A PMS okainak pontos feltárása még további kutatásokat igényel. De már most szinte biztosnak látszik, hogy a hormonális változások mellett szerepet játszanak pszichológiai tényezők is. A menstruációval kapcsolatos negatív hiedelmek miatt szinte elvárásként jelentkezik, hogy a menstruáló nő ingerlékenyebb, érzékenyebb. A panaszai miatt konfliktusba is kerülhet környezetével, ami tovább rontja a pszichés tüneteket. Ismeretes az is, hogy a környezet megértő, elfogadó és támogató hozzáállása sokat javít a kellemetlenségeken.

Ezek után lássuk, hogy miben nyilvánul meg a PMS, és hogyan lehet felismerni? A PMS legfontosabb tünetei a következők:

Testi tünetek:

• szédülés
• a mell feszülése, érzékenysége
• székrekedés, puffadás
• fejfájás
• fokozott étvágy vagy étvágytalanság
• izom- és ízületi fájdalmak
• testsúlynövekedés
• álmatlanság vagy aluszékonyság

• szorongás, feszültség
• lehangoltság, reménytelenség
• fáradékonyság
• ingerlékenység, idegesség
  
• csökkent érdeklődés
  
• a figyelemösszpontosítás zavara
  

• emlékezetzavarok
  
• energiátlanság

A felsorolt tünetek lehetnek enyhék vagy súlyosak, és a legváltozatosabb kombinációkban jelentkezhetnek. Van, aki csak egyszerűen kedvetlen, mások "kibírhatatlan hárpiákká" válnak. Lehet, hogy ezt a környezete nehezen viseli, azonban mindig a nő szenved a leginkább, és a pszichés tünetek a legkínzóbbak. Ahhoz, hogy önmagunkon felismerhessük a PMS-t, legegyszerűbb, ha naptárat vezetünk, amelyben lejegyezzük, hogy a tünetek milyen napokon jelentkeznek. A PMS csak akkor mondható ki, ha a tünetek a menstruációt megelőző két héten belül jelentkeznek vagy fokozódnak. A PMS gyakran társul más pszichés betegségekkel, leggyakrabban depresszióval és szorongásos kórképekkel.

Mi a teendő, ha valaki PMS-ben szenved, és milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésünkre? Enyhe panaszok esetén elégséges lehet az életmódváltoztatás. A rendszeres testmozgás (például heti 3-5 alkalommal egy-egy óra torna, aerobic), kiegyensúlyozott, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó étrend sokat segíthet. Súlyosabb tünetek esetén viszont feltétlenül érdemes orvoshoz fordulni. A nőgyógyászati kezelés rendszerint hormonpótlás vagy fogamzásgátló tabletta szedése formájában történik. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez a kezelés nem mindig hozza meg a kívánt eredményt. Ilyenkor, valamint akkor, ha a pszichés tünetek a legkifejezettebbek, pszichiáter segíthet. A terápia magában foglalja a szerotonin-anyagcserét javító gyógyszerek és szorongáscsökkentő, feszültségoldó szerek mellett a pszichoterápiás kezelést is. A klinikai tapasztalat szerint ez a kombinált terápiás megközelítés vezet a legjobb eredményekhez. A gyakran alkalmazott "öngyógyító" módszerek (cigaretta, kávé, fájdalomcsillapítók, nyugtatók) csak átmeneti enyhülést hozhatnak, és súlyos szövődmények veszélyét hordozzák magukban.

Vissza