Dr. Medgyesi Eugénia főorvos bőrgyógyász szakorvos kozmetológus akupunktúrás orvos Elérhetősége kedd, szerda és péntek délután: Bp. XIII. ker. Radnóti u. 21/b tel: 0630-730-0446, de küldhet e-mail-t is!

Akupunktúra dióhéjban (1. rész)
2000.07.31 14:17

Kedves Olvasóm!

Kalandozásra hívom az akupunktúra világába, melyről számtalan hiedelem, téveszme kering. Magyarországon, ahol csak 1989 óta engedélyezett hivatalosan e gyógymód gyakorlása, még most is számtalan ellenzője van. Hatását valamiféle hipnotikus, pszichikai hatásként tételezik fel. "Hinni kell benne" - mondják a páciensek is kezdetben. De: hogy tudott volna fennmaradni egy gyógymód hozzávetőlegesen 4000 éven keresztül, hogyan lehetne műtéti érzéstelenítést végezni akupunktúrával, ha pusztán arról lenne szó, hogy a páciens hisz benne? Nem hiszem, hogy a műtéti fájdalmat az orvosba vetett bizalom megakadályozná. Ezeket a hiedelmeket szeretném megingatni, kicsit rávilágítani e gyógymód eredetére, alapjára és kezelési tapasztalataimról beszámolni sorozat formájában.
Ha bármilyen kérdése lenne akupunktúrával vagy bőrgyógyászattal kapcsolatban (mivel ezt a szakmát is gyakorlom), küldjön e-mailt, örömmel válaszolok a kérdésekre.

Az akupunktúra eredete

Az akupunktúra egy ősi kínai gyógymód, a hagyományos kínai orvoslás egyik ága. Az akupunktúra csak része a keleti orvoslásnak. A kínai orvosok alkalmaztak még gyógynövénykészítményeket, masszázst, moxibuszciót, köpölyözést a gyógykezelésben, sőt sebészeti beavatkozásokat is végeztek.)
Pontos időbeni eredetét nem lehet meghatározni, de az tény, hogy az i.e. 10.000-4.000 év körüli időkből származó hegyes köveket (ú.n. pien-eket) már valószínűleg ilyen beavatkozásokra használták. A hagyomány szerint ezekben az ősi időkben kő-, csont- és bambusztűket használtak, ezeket váltották fel a fémtűk, melyek aranyból és ezüstből készültek. Manapság rozsdamentes acélötvözetből készült tűket használunk, ezüst vagy réz nyéllel.
Az i.e. 3. századból származik az egyik legősibb orvosi könyv: a Sárga Császár Belgyógyászati Könyve (Huang Ti Nei Ching), mely máig kiindulási alapként szolgál a keleti orvoslással foglalkozók számára. A mű foglalkozik a kínai medicina alapteóriáiával (az öt elem tannal, yin és yang viszonyával), meglepően pontos leírást ad az anatómiai viszonyokról (többek közt a vérkeringésről - 2000 évvel Harvey előtt!), kérdés - felelet formájában próbál választ adni különböző klinikai tünetekre, foglalkozik a helyes légzéstechnikával, masszázzsal, moxibuszcióval. A könyv második része a Ling Shu ("Az akupunktúra") leírja a meridiánrendszert (az akupunktúrás csatornák rendszerét), foglalkozik a szúrástechnikával és a tűk fajtáival. Felmerül a kérdés: vajon hol tartott ekkor még a nyugati orvosi kultúra?

Az akupunktúrás kezelés helyei - meridiánok és pontok

Az akupunktúrás kezelés lényege, hogy a test meghatározott pontjaiba tűket szúr a kezelőorvos és különböző mozdulatokkal mozgásba hozza azokat. A tű önmagában merül a testbe, semiféle gyógyszert vagy vegyi anyagot nem tartalmaz. A kezelt pontok egy összefüggő csatornahálózaton, az ú.n. meridiánrendszeren helyezkednek el.
Mik ezek a meridiánok? A meridiánokat úgy kell elképzelni, mint valamiféle csatornákat melyek valamilyen anyagot szállítanak. A keleti elmélet szerint ezekben a csatornákban kering az életenergia, a Qí, melynek kiegyensúlyozott, szabad, akadálymentes áramlása biztosítja a szervek, szövetek megfelelő táplálását, azaz az egészség fenntartását. (Többféle Qí létezik, azaz a Qí-nek többféle megnyilvánulása van. Megkülönböztetünk tápláló-, védelmi-, öröklött-, szerzett stb. energiákat.)
A csatornák összefüggő hálózatot alkotnak. Átadják energiájukat egymásnak, illetve a hozzájuk tartozó szerveknek. A demonsrációs bábun, vagy atlaszokban látható ábrák csak a felületen futó meridiánokat ábrázolják, de minden csatornához tartozik egy belső szerv is, melyről a nevét kapta, amelyikkel összeköttetésben áll.
A szakkönyvek részletesen leírják ezeket a belső útvonalakat, melyek létezéséről magam is meggyőződtem, hiszen a tűszúrásra adott reakció bizonyítja, hogy működnek. Azonban sohasem hagy nyugton egy kérdés: hogyan jöttek rá ezekre az útvonalakra a keletiek? A felületes meridiánok feltérképezése még csak-csak elképzelhető (bár az is nehezen), de a mélyben futóké?...
A csatornák meghatározott helyei, "nyílásai" az akupunktúrás pontok, ahová a tűk kerülnek. Szemmel nem láthatóak, de finom tapintással érezhetők. Betegségek esetén nyomásra érzékennyé válhatnak, ami a diagnosztikában is segítséget nyújt.
Léteznek-e ezek a pontok? Az akupunktúra ellenzői ezeket is csak valamilyen misztikus elképzelésnek tartják, holott már számos objektív bizonyíték igazolja létüket. Niboyet francia kutató 1946-ban felismerte, hogy az akupunktúrás pontok felett a bőr elektromos ellenállása kisebb. Ezen a felismerésen alapszik az azóta is használt, sokféle formában kapható ú.n. pontkereső készülék. Eőry Ajándok kimutatta, hogy a pontok területén magasabb a bőr széndioxid-leadása, Bergmann azt igazolta, hogy a pontok infravörös kisugárzása erőteljesebb a környezeténél. Mindez arra enged következtetni, hogy a pontok területén fokozottabb anyagcsere zajlik.

A belső szervek a keleti orvoslásban

A páciens megkérdezi:
- Doktornő, tulajdonképpen mi az én problémám?
- Háborog a májszél és le van merülve a lépe - felelem.

A páciens elmegy a kezelőorvosához, közli vele a diagnózisomat, mire Ő furcsán felhúzza a szemöldökét, hiszen ilyet nem tanítottak az egyetemen - mi ez a sarlatánság? A lépet el lehet távolítani szükség esetén, anélkül, hogy az életet veszélyeztetné a hiánya, hogyan lehet akkor mindenféle funkciókat tulajdonítani neki?

A kezelőorvosnak igaza van a saját szemszögéből, de ha a keleti orvoslást gyakoroljuk, akkor tisztában kell lenni a keleti elméletekkel, diagnosztikával, mert ez az egész rendszer ennek alapján működik.
A keleti orvoslásban a szervek sokkal több funkciót képviselnek, mint a nyugatiban. Magukba foglalják ugyan a nyugati értelembe vett anatómiai-élettani szerveket, de azon felül számos, nyugati értelemben érthetetlennek tűnő, feladatuk van. Pl. minden szervhez tartozik egy érzelem, egy szín, egy íz, van egy ú.n. külső megnyilvánulása, ami pl. a májnál a körmöket, a vesénél a hajat, a tüdőnél a szőrzetet, a lépnél az ajkakat, a szívnél az arcszínt jelenti. Mindegyikhez tartozik egy anatómiai szervrendszer, mint pl. a tüdőhöz a bőr, a veséhez a csontok, a májhoz az izomzat, a léphez a kötőszövet, a szívhez az erek. Mindegyikre hat egy klimatikus energia, úgymint a májra a szél, a szívre a hőség, a lépre a nedvesség, a tüdőre a szárazság és a vesére a hideg.
Mindez furcsának tűnik egy nyugati kultúrán nevelkedett ember számára, de véleményem szerint a kétféle orvostudomány hamarosan összetalálkozik, hiszen gondoljunk csak arra, hogy egyre jelentősebb a nyugati orvoslásban is az a szemlélet, mely a betegségeknek és a lelki tényezőknek a kapcsolatát fontosnak tartja. A keleti orvos szerint az érzelmek a betegségek elsődleges okozói. Gondoljunk bele, hogy ez mennyire igaz! A kórokozók jelenléte még nem jelenti feltétlenül azt, hogy létrejön egy betegség. Ahhoz,hogy az kialakuljon, a kórokozónak megfelelő talajra is kell lelnie. Ez a talaj a meggyengült szervezet. Ha a túlzott bánat, vagy a stressz meggyengíti energetikailag a szerveinket, máris megfelelő talajt talál a baktérium.
A keleti orvos azt mondja, hogy a "rendes Qí" (védekezőképesség) gyenge, nem tudja kiűzni a "gonoszt" (kórokozót). A nyugati orvoslás is igazolta már, hogy a stresszhatásra kimutathatóan legyengül az immunrendszerünk. A klimatikus tényezők szerepe sem újdonság, hiszen a szeles időjárás idején közismert, hogy megsokasodnak a rheumatikus panaszok, a görcsös izombántalmak (nyakferdülés, arcizombénulás stb.), a nyári hőségben a szív- és érrendszeri problémák, a téli hidegben a vese és húgyutak betegségei és még sorolhatnám.
A színek, az ízek, az egyénre jellemző viselkedési forma mind-mind diagnosztikus követekeztetésre ad lehetőséget az orvos számára, hogy melyik az a szerv, amelyikkel baj van, melyik az amelyiket kezelni kell. Éppen ezért a páciens kikérdezése egy akupunktúrás kezelés előtt sokkal részletesebb, szerteágazóbb, mert sok apró jelből, látszólag nem is a tárgyhoz tartozó tünetből áll össze a diagnózis.

Úgy gondolom, hogy a kínai orvosok, filozófiájukat követve, mely szerint az emberre nem mint különálló rendszerre, hanem mint a természet részére tekintettek, sokkal finomabban és több szemszögből, az összes emberre irányuló energiát figyelembe véve alakították ki orvostudományukat. A nyugati medicina különválasztja a részeket az egésztől, és egyre mélyebbre hatolva analizálja azt. Ez természetesen nem hátránya, hiszen egy más síkon sokkal mélyebb tudásra tesz szert. A keleti orvoslás tudása sem lenne idegen a nyugati orvos számára, ha le tudná fordítani sajátos nyelvezetét. A fő probléma ugyanis abból ered, hogy a keleti orvos által használt terminus technicusok érthetetlenek a nyugati orvos számára. Az ideális az lenne, ha a két orvostudomány kiegészítené egymást.