|
|
MTI < Távirati stílus >
|
|
Budapesti Tavaszi Fesztivál
2002. március 16 - április 1.
|
|
|
|
"A háború fényképésze legjobban munkanélküli szeretne lenni."
2002. március 16-tól a Magyar Nemzeti Galéria ad otthont, - Richard Whelan szerint minden idők legnagyobb hadifotósa, nőcsábásza, fenegyereke és világpolgárának - Robert Capa fotóinak.
Robert Capa, a nagy haditudósító-fotóriporter még életében legendává vált; saját biztonságáról megfeledkezve vetette magát mindig a harc sűrűjébe, hogy a legdrámaibb pillanatokat örökíthesse meg. Friedmann Endre 1913-ban született Budapesten. Párizsban éhezve, munka után járva, elhatározta, hogy kitalál egy gazdag és sikeres amerikai fotográfust, akit Robert Capának hívnak. Ő, a fotós laborasszisztensének adta ki magát, s Gerda - élete nagy szerelme -, az általa készített képeket Capa képeiként adta el. Ha valamelyik kiadó találkozni vagy beszélni akart Capával, Gerda mindig talált valami ürügyet, hogy kitérjen előle. Az ügy részleteit nemigen lehet kibogozni, mert Capa részben egy képzeletbeli személy, egy alterego volt, részben pedig Andrét takarta - bár, ellentétben az anyjának írtakkal, csak a spanyol polgárháború kitörése után kezdett Capa néven bemutatkozni. A spanyol polgárháborúban kezdte haditudósítói pályáját; utána a kínai japán invázió eseményeit kapta lencsevégre, majd a második világháború számos hadszinterén készített riportokat a világlapoknak. Ott volt Izrael állam születésénél és a vietnami háborúban - ahol végül egy akna kioltotta az életét.
Capa néhány kifizetetlen szállodaszámlát hagyott maga után, valamint fényképezőgépeket, egy szekrényre való szép ruhát (soha nem volt egyetlen bútordarabja sem, és ingósága is alig akadt), egy tönkretett családot, egy asszonyt, aki azt remélte, hogy feleségül veszi, továbbá néhány száz embert, akik barátjuknak tekintették (bár sok esetben több szeretettel viseltettek iránta, mint amennyit indokolt volna az idő, amit együtt töltöttek). De mindenekfölött egy rendkívüli életmű maradt utána, amely úgy mutatta meg a háború természetét, ahogyan azelőtt senki más, s a legmesszebbmenőkig együtt érzett az emberekkel minden körülmények között. Hagyott továbbá egy legendát, amely sokáig ad még ihletet a fényképészeknek, örömet és szomorúságot okoz a barátainak.
1955-ben a Life és az American Overseas Press Club megalapította az évente kiosztandó Robert Capa-díjat - "a legjobb olyan fényképekért, amelyeknek feltétele kivételes bártorságot és vállalkozó szellemet igényelt külföldön".
http://www.magnumphotos.com/CapaR.html
|
|
|
|
|
Könyvajánló < Fókuszban >
|
|
Válasszon olvasnivalót a Fókusz Online Könyváruházból!
|
|
TV, mozi, színház < Portás >
|
|
|
|