|
|
125 éve született Dohnányi Ernő Dohnányi Ernő zongoraművész, zeneszerző, karmester és művésztanár 1877. július 27-én Pozsonyban látta meg a napvilágot. Apja, Dohnányi Frigyes 1874-ben, Pozsonyban Liszt koncertjén Braga egyik dalát kísérte gordonkán, Liszt a zongoraszólamot játszotta. Dohnányi Frigyes egyébként matematika-fizika szakos tanár, gyorsíró, a pozsonyi gimnázium karmestere és karnagya volt. 1885. április 13-án Liszt meghallgatta Anton Rubinstein zongorahangversenyét a pozsonyi megyeháza nagytermében. Ekkor láthatta a 8 éves gyermek Dohnányi Ernő először és utoljára Lisztet. Hat éves korában apja zongorára kezdte tanítani, de hamar rájött arra, hogy nem tudja tovább oktatni fiát, további zenei nevelésére a dóm orgonistáját, Forstner Károlyt kérte fel. Az érettségi után 1894. szeptember 13-án Budapesten Dohnányi Ernő felvételi vizsgát tett a Zeneakadémiára. A Liszt-tanítvány Thomán István növendéke lett, zeneszerzésre Koessler tanította. Zongorából Dohnányit a negyedik osztályba vették fel, zeneszerzésből pedig másodévre, Koessler úgy nyilatkozott: ha jól dolgozik, egy év alatt a második és a harmadik osztály anyagát is elvégezheti. Dohnányi 1897-ben, 20 éves korában fejezi be zeneszerzési és zongoratanulmányait. Utána Eugen d'Alberthez, Liszt tanítványához vezetett az útja. 1897 novemberében Richter János vezényletével lépett koncertpódiumra Beethoven G-dúr zongoraversenyével, 1898. október 24-én a londoni Queen's Hallban adta elő a darabot. Másfél év múlva az Egyesült Államok és Kanada keleti részén hat nagyvárosban lép fel átütő sikerrel a fiatal pianista. 1900. október 11-én házasságot kötött Kunwald Elzával, Bécsben született meg 1902. január 5-én első gyermekük: János György. (Az elsőszülött felnőtt korában a német hadsereg kémelhárító tisztje lesz, s akit Hitler 1944-ben egy ellene szőtt összeesküvés miatt kivégeztet.) 1903-ban született leánya, Margit. Kunwald Elzával kötött házasságuk 1919 májusáig tart. Ebben az esztendőben veszi el Galafres Elza táncosnőt. 1905-1915 között Dohnányi a berlini Zeneművészeti Főiskolán tanított, de zongoraművészként és zeneszerzőként is tevékeny volt. Szólókoncertjein a bécsi klasszicizmus, a romantika, Ravel és a kortárs magyar zeneszerzők, Bartók, Kodály és Weiner műveiből mindent eljátszott, több kamarazenei művükben is közreműködött. 1919 tavaszán az Országos Magyar Királyi Zeneművészeti Főiskola igazgatói állásának betöltésére kérték fel Dohnányit. A Tanácsköztársaság kikiálltása után zenei direktórium létesült, amelynek tagjai Dohnányi, Bartók, Kodály és Reinitz Béla voltak. Miután Horthy Miklós kormányzó 1920-ban elrendelte azonnali elbocsátását a közszolgálatból. 1920 őszén, Beethoven születésének 150. évfordulóján megszólaltatta a mester 32 zongoraszonátáját 10 hangversenyen, valamint valamennyi versenyművét és számos kamarazenei alkotását. 1921 februárjában Dohnányi New Yorkba utazott, ahol zongorakoncertjén elsősorban Bartók-műveket adott elő. Az év vége táján visszatért Budapestre, s 1922 végéig - valószínűleg Bartók tanácsára - több Schönberg-művet játszott, továbbá bemutatta Bartók Négy zenekari darabját. 1925-ben a New York State Symphony Orchestra mini-fesztivált rendezett Dohnányi kompozícióiból, a szerző vezényletével és zongorajátékával. 1934-ben ismét tanári katedrát vállalt a budapesti Zeneművészeti Főiskola művészképzőjén. 1935/36-ban Dohnányit a francia becsületrenddel tüntették ki, a római Accademia di Santa Cecilia és a londoni Royal Academy of Music tiszteletbeli taggá választotta. 1919-től negyedszázadon át ő a Budapesti Filharmóniai Társaság elnök-karnagya, 1934-43 között a Zeneművészeti Főiskola főigazgatója, 1931-től 1944-ig a Magyar Rádió zenei osztályának vezetője. 1938-ban még megakadályozta a zsidó muzsikusok ellen tervezett "Zenekamara" létrehozását. Sikere időlegesnek bizonyult, ezért mindhárom helyen lemondott pozíciójáról, majd 1945-ben emigrált. 1949-ben elvált Galafres Elzától, röviddel a válás után Zachár Ilonával kötött házasságot. 1949 március végén meghívták Tallahasseebe, a Floridai Állami Egyetem zenei tanszékére tanárnak. 1960. január 15-én Dohnányi New Yorkba utazott, hogy az Everest hanglemezcégnek néhány saját kompozíciót és kései Beethoven-műveket lemezre játsszék. Egy hatalmas teremben dolgoztak, a fűtőberendezés lármája zavarta a felvételt, ezért kikapcsolták a fűtést. A hidegben játszik Dohnányi tíz napon át napi hét órát, 40 fokos lázzal fejezte be a felvételt. A tüdőgyulladásból nem gyógyult fel: 1960. február 9-én meghalt. Tallahasseeben temették el. A Dohnányi életút feltárása, kutatása Amerikában kezdődött meg. Vázsonyi Bálint, Dohnányi kiváló tanítványa két kontinens hat országában csaknem negyvenezer dokumentumot vizsgált át, ötezret gyűjtött egybe. E munka eredménye a Dohnányi Ernőről szóló, 1971-ben a Zeneműkiadónál megjelent kötet. Kilényi Ede pedig létrehozott egy egyetemi Dohnányi-gyűjteményt, illetve magángyűjteményt, az egyetem egyik koncerttermét Dohnányiról neveztette el. (Kilényi 2000. január 6-án hunyt el.) Az amerikaiak Dohnányi-tisztelete töretlen 2000-ben Dohnányi-fesztivált rendeztek New Yorkban. 2002-ben a Floridai Állami Egyetem szervezett Dohnányi Fesztivált, amelyen már a január elsejével megnyílt budapesti Dohnányi Archívum vezetője, Deborah Kiszely-Pappnak is résztvett. A megemlékezések a Budapesti Tavaszi Fesztiválon méltó koncertekkel folytatódnak. Albert Mária |
|