Tartalom
TALÁN nem is volna ma szükség a népi író kategóriára, ha természetes maradt volna a mai kor magyar szellemiségében a nemzeti, a közösségi érzület és az írástudó felelossége a „néma kín"-nal szemben; ha a magyar irodalom e hagyományát nem borítaná el a rágalomözön, ha a torzulásra való torz reakcióként nem akarnák kirekeszteni a muvészetbol a muvészi lehetoségek másik felét.
(ÁCS MARGIT)
- Ács Margit: IIrodalom-e a népi irodalom?
- Bertók László: Azt mondod, hold, azt mondják, véged
- Szakolczay Lajos: „Ha egy mû akár egyetlen szelvényével is érvényes – korszerû"
- Rónay László: „S az ország?"
- Kalász Márton: A rózsafestõ
- Kemenes Géfin László: Fehérlófia 9: Krisztina könyve
- Marno János: Sír/Vers/Szünet
- Molnár Tamás: Mi a baloldaliság?
- Németh G. Béla: Babits: Az európai irodalom története
- Rákos Sándor: Pierre Ronsard utolsó szonettje öregkori szerelmérõl
- Tornai József: Világzene szülõje