Kortárs

GRÓF úr! Most Puskint kölcsönözve: / én írok Önnek, a levél / ma Önt derítse fel örömre, / ha fázik, ha reggeli dér / ül az indóház menti fákon, / a már nincs-hová állomáson. / Nem mondták Önnek: nincs vonat, / csak leszakadt égboltozat, / alján volt napsütések rongya / cafatol reménytelenül, / és ott, hol az idő megül, / életünk szárad, mint a spongya?

(kemsei istván)

Tartalomjegyzék: